Album készült a nagykanizsai Alsótemplomról

„Egy templom és hozzátartozó rendháza nem csupán egy épület, egy konstrukció, amely falaival és funkcióval kitölti a teret és kiszolgál, hanem egy közösség és az azt létrehívó szentség, vagyis a Föld és az Ég közötti kapcsolat megtestesülése. Kővé vált fohász.” Így ír a kötet előszavában Lehota M. János esztéta.

A nagykanizsai Bálint Pál fotós kereste meg dr. Kostyál László zalaegerszegi művészettörténészt, a megyeszékhelyi Göcseji Múzeum igazgatóhelyettesét, aki először 26 évvel ezelőtt, dr. Horváth Györggyel (néhai kanizsai múzeumigazgató) közösen jelentkezett a templomról szóló kiadvánnyal. Azután a városi monográfiában is a megyeszékhelyi szakember számolt be az épületről, egyszóval e téma kitűnő ismerőjét tisztelhetjük benne.

– Az eddigi információimat próbáltam összefoglalni a legújabb, nívós albumban – mondta dr. Kostyál László. – Különösen meglepő volt a források összefésülésénél, hogy eléggé nagy valószínűséggel kijelenthető: nem ez volt az első templom ezen a helyen. Korábban állt itt egy másik, amely fából készült, hiszen másképp nem egyeztethetők össze a források adatai. A szentély alapkövét 1714-ben tették le és tizenhárom évvel később készült el, ám a torony csak jóval később, a 19. század elején került a templomra. Eléggé izgalmas volt a története, hiszen egyszer egy nagyobb földrengés erősen megrongálta a falakat, a kolostorral együtt. Istennek hála, akkor ezt kijavították, s mára ez a megye egyik legszebb barokk épülete.

A szakember hozzátette: ebben a templomban olyan festők és szobrászok dolgoztak, akiknek a munkája igazi, komoly értéket képvisel. Túlzás nélkül állítható, hogy a főoltárkép a magyarországi barokk festészet csúcsa. Nem a helyszínen készült, hanem nagy eséllyel Bécsben, a kegyúr Batthyány kancellár megbízásából, 1747-ben festette Caspar Franz Sambach.

– Az oltárokat és a szobrokat elnézve számos remekművel találkozhatunk, ezzel mindig élvezet foglalkozni – folytatta. – Nagyszerű dolog a barokk szimbólumok szóba fogalmazása, ugyanis ennek a korszaknak az embere vizuálisan sokkal műveltebb volt, mint mi. Pontosan tudta, hogy egy-egy attribútum, mozdulat és szimbólum mit jelent, illetve mi a mondanivalója. Ezek részben való bemutatása fontos, mindig kihívást és örömöt jelent.

Bálint Pál fotósnak kezdetben úgy tűnt, hogy néhány hónap alatt elkészülhet a kiadvány, ám végül sokkal több időt vett igénybe a fényképek elkészítése is.

– Ezt a templomot nehéz volt fotózni, a segítőimmel mindig megvártuk az ablakokon beszűrődő természetes fényeket – mesélte Bálint Pál. – A szobrokhoz, az ablakokhoz és szinte minden máshoz is állvány, illetve számos fotós trükk kellett, hogy a lehető legtökéletesebb lehessen. Úgy vélem, gyönyörű kötet született kitűnő minőségben, Marics István tördelőszerkesztő kivételesen szép látásmódjával. A könyv megvásárlásával egyébként az Alsóvárosi ferences templom egyházközségét támogathatják az emberek. Sőt most azon dolgozunk, hogy minél előbb megjelenhessen angol nyelven is, így a turisták is betekintést nyerhetnek a kivételes templom múltjába.