A kanizsai Pelesz Alexandra egy humánusabb életről üzen

Az írónőről 2017 októberében számoltunk be először, amikor sorra aratta sikereit a különféle irodalmi pályázatokon. Csak kicsivel datálódik korábbról termékeny alkotói időszaka, s azóta számos másik pályázaton nyert el 1., 2., 3. helyezéseket, illetve különdíjakat műveivel. Ezek sorában érdemes megemlíteni az Irodalmi Rádió: Az év pedagógus írója című pályázatát, amelyen 2. helyezést ért el, az Országos Mécs László Irodalmi Társaság pályázatát, amelyen 1. lett, vagy a Magyar Irodalmi Rovat kiírását, melyen a különdíjat érdemelte ki. A Nemzetközi Benedek Elek meseíró pályázaton két egymást követő évben is a döntőbe jutottak meséi. Számos nyomtatott kiadványban jelentek meg írásai, így a Kanizsa Antológiában, a Kortárs Magyar Irodalom: Kakaó, valamint a Trivium Egyesület 100 mini történet című gyűjteményes köteteiben. Ezeken kívül online publikációit lehetett olvasni az Irodalmi Rádió, az Aranymosás Irodalmi Magazin, továbbá az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti Csoport honlapján. Az Irodalmi Rádió állandó szerzője, illetve a Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesülete irodalmi tagozatának tagja lett – ez utóbbira a szervezet elnöke, Dénes Antal Józsefné kérte fel. Decemberben pedig megjelent A fegyver neve: ember című első novelláskötete az Irodalmi Rádió gondozásában.

– Tizenhat éves voltam, amikor elkezdtem írással foglalkozni. Hogy miért? Annak több oka is van: az egyik, hogy szerelmes lettem, erről a mindent elsöprő érzésről írtam akkoriban. A másik kiváltó ok pedig Ákos zenéje volt, ugyanis gondolkodásra sarkallt a világ dolgait illetően – mondta elöljáróban a Kiskanizsai Általános Iskola tanító-német műveltségi terület szakos pedagógusa. – Ma is szeretem Ákos dalait, és szeretek elmélkedni is a világ és az EMBER dolgairól, az emberi lelkekről. Erről szólnak a most megjelent könyvemben szereplő novelláim is, mint ahogy arra már cím is utal. Azt próbálom az olvasóközönség elé tárni, hogy az embernek hányféle arca lehet, tud nagyon rossz és nagyon jó is lenni, de én szándékaim szerint az utóbbi felé próbálom terelgetni az olvasóimat. Mennyivel szebb, jobb, élhetőbb lenne a Föld, ha az emberek megtanulnák a másikat tisztelni, becsülni, elfogadni! Sajnos, a világunk rossz irányba halad szerintem és nagy szüksége lenne a jóságra – amikor elkezdek írni (többségében prózai műfajokban alkotom), nem tudatosan törekszem erre az „üzenetre”, de valahogy mindig erre hegyeződik ki mindegyik kisprózám. Terveim? Szeretnék még mesekönyvet megjelentetni és regényt írni, ezek szerepelnek az írói bakancslistámon.

S a sikersorozat a beszélgetésünk óta eltelt egy hétben sem állt meg: január 19-én a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépírói Tagozata és a Faludy György Irodalmi Műhely díjátadóján arany oklevelet vehetett át az írónő, valamint felvételt nyert a Trivium Egyesület regényíró szemináriumára is. Ez utóbbit Sors című novellájának köszönheti, ami az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán jelent meg.