A mi zongoránk, az új magyar zongora – Interjú Bogányi Gergellyel

A mai három szereplő, a két zongora és egy zongorista közül kié lesz a főszerep?

- A negyediké, a zenéé – mint minden koncerten. De abban nagyon is extra a mai este, hogy két hangszer van, amin játszani fogok, ez önmagában is különleges, rendkívüli alkalom. Továbbá azért is, mert nagyon ritka, hogy egy hangversenyen szólóestet is adok, és zongoraversenyt is játszom.

Hogy hívja az új hangszert?

-Az új magyar zongora.

A maga vágya, ötlete, de egy komplex tevékenység, együttműködés eredménye a hangszer. Hogy tekint rá? A magáé?

- Nem, nem! Meg kellett, hogy szülessen, és Magyarországon kellett, hogy megszülessen. Nemcsak új hangszer, hanem újfajta látásmódot is képvisel. Egy régi, tradicionális értékünkhöz, a komolyzenéhez kötődően a zongora újszerű és modern megfogalmazása, nemcsak a külalakját, hanem elsősorban ami a hangját, illetve a felépítményt magát illeti, hiszen modern anyagokból készül. Érdemes megjegyezni, hogy már Bach, Beethoven, Liszt is folyamatosan újítani szerette volna a hangszert.

Miért?

- A gyenge és sérülékeny hang okán. Például Beethoven számára már kevés volt a volumen – nem a hallásproblémája miatt – arra, hogy kihozhassa műveiből mindazt, amit az alkotás során elképzelt. Liszt hangversenyezései során pedig nagyon gyorsan elhangolódtak a hangszerek, és számára is igény lett volna a nagyobb kapacitás. Az, hogy 200 éve nem történt semmilyen érdemi fejlesztés, ez változott meg ezzel a hangszerrel. Magyar kezdeményezés, csapatmunka. Igazolva látjuk magunkat, a világon is kezdik ezt a szellemiséget átvenni. Nincs már annyi alkalmas fa, mint 200 évvel korábban, és idő sincs arra, hogy 40 évet várjunk, hogy alkalmassá váljon a feldolgozást követően a hangszerkészítésre. Az új erdők, melyeket erre alkalmas fákból telepítenek, szépen és gyorsan nőnek, de nem adják azt a minőséget, amit egy modern hangszer megkíván. Más hangszergyártók is felfigyelnek erre, s akár azon évszázados filozófiájukat is sutba vágják, hogy a fa volna az egyetlen alapanyag. Tegyük hozzá, hogy a szénkompozit – amiből a mi zongoránk készült – sem természetellenes anyag. Az a meghökkentően tiszta és erőteljes hang, amit ez a kompozit eredményezett, arra bátorított bennünek, hogy továbbmenjünk ezen az úton. 22 éves voltam, mikor először megfogalmazódott bennem – ezt a barátaimnak el is mondtam –, hogy ideje lenne építeni egy új zongorát. Eltelt 10 év, mire konkrétan elkezdtünk ezzel kísérletezni. Mint zenész, sok száz különböző hangszeren játszottam, tapasztaltam, hogy nem elég stabil és tiszta a hangzás a hagyományos zongorákon.

Könnyen talált partnereket ideája megvalósításához?

- Ha a Jóisten kiszab egy feladatot valakire – ahogy mindnyájunkra kiszab –, legyen az bármennyire is nehéz, ad segítőtársakat is. Esetünkben is így volt.

Békés volt az együttműködés?

- Természetesen egyáltalán nem, minden volt, csak békés nem. Amíg kialakult a közös fejlesztési inspiráció, a filozófia, addig sok alkotó vita volt.

Amíg ott nem állt a fantasztikus hangszer, min lehetett vitatkozni?

- Rengeteg dolgon. Ha egy új Forma–1-es autót akarnánk létrehozni, ahhoz is meg kell építeni egy teljes autót, hogy lássuk az összefüggéseket a szerkezet különböző egységei között, de ettől függetlenül csak önmagában a motorfejlesztéssel is lehet foglalkozni egyidejűleg. Problémák, ötletek, konfliktusok, újabb ötletek, konfliktusok és megoldások követték egymást. A főkonstruktőr, Bolega Attila talán a legfontosabb abban a vonatkozásban, hogy aztán milyen megoldások jöhettek szóba, de tesztelni meg mégiscsak nekem kellett. Csak közös munkaként gondolhatunk a megvalósult hangszerre.

Zongorázott a főkonstruktőr valaha?

- Nem, és erre nem is volt szükség, mint ahogy a velünk dolgozó matematikusok, fizikusok esetében sem. Szinte csak előnye volt annak, hogy nem poros hagyományok által kötött gondolkodást hozott, hanem elementáris módon, tiszta lappal és új gondolatokkal tudta megközelíteni a feladatot.

Szerette a végén egymást a team?

- Ez nem a szeretetről szólt, hosszabb és komplikáltabb volt ennél az együttműködésünk… Mikor először kipróbáltuk az előprototípust, akkor viszont volt egy euforikus hangulat, amiben az tükröződött, hogy a sokévi munka igazolta, hogy ez az út a jövő. Kaptunk egy újabb lendületet az első példányok létrehozására.

Mára már teljesen a magáé lelkileg, szellemi értelemben a zongora?

Igen, de ez kezdettől fogva így volt, addig is a miénk volt, mindig is: a csapaté és Magyarországé. Most sem érzem másképpen.

Míg próbált, módom volt látni, ahogy átült a Bogányi-zongorától a hangversenyterem zongorájához. Ez milyen élmény volt?

- Majdnem azt mondtam, hogy visszaesés – így őszinte pillanatomban –, de ezt a két hangszert nem lehet, nem korrekt összehasonlítani. A másik kisebb, régi, nem is igazságos az összehasonlítás.

A Zalaegerszegen is debütált hangszer mind külleme, mind hangzásvilága révén nagy rezonanciára talált a hangverseny-látogatók körében; szünetben villogtak a telefonok, szelfik készültek mind a zongorával, mind a művésszel. Megszólalt egyazon Schubert-mű interpretálásakor a felújított Steinway zongora és a Bogányi-zongora is. Így saját fülével érzékelhette mindenki a differenciát, s dönthetett, hogy az új hangszer erőteljes és meleg hangzása megfelelt-e várakozásának. A péntek esti koncert, amit a Sándor János dirigálta Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar közreműködésével adott a művész, zajos sikert aratott, briliáns ráadásai csak fokozták az amúgy is igen emelkedett hangulatot. Sokakban felmerült: talán Liszt adhatott ilyen érzelmileg felfokozó hangversenyeket anno.

NÉVJEGY

Bogányi Gergely, a világszerte koncertező és elismert Kossuth-, Liszt Ferenc-, Junior Prima és Prima Primissima-díjas zongoraművész csodagyermekként, 6 éves korában szerezte első díját. A zenész szülők révén Finnországban is élt a négy profi zenészt nevelt család, oda való kötődése, kapcsolata és ismertsége a mai napig élő. Az USA-ban is tanult. Chopin zongoraversenyeit felvonultató repertoárjával kivívta a lengyelek elismerését. A művészetével elért sikerei mellett a „csodazongora” életrehívójaként került még jobban a hazai és nemzetközi érdeklődés homlokterébe.