A szellem és a lélek patikusa – Donászy Ferenc

Egy kedves ismerőse állt az ajtóban, s hozta a hírt: siessen haza, mert felesége, Heléna egészséges kisfiút hozott a világra. Nem kellett messzire mennie, hiszen a háza közel esett a városházához. Március 16-át írtak.

A gyermek a keresztségben a Ferenc nevet kapta. Nemcsak apját, hanem postamester nagyapját is így hívták. Ragaszkodtak a hagyományokhoz, hiszen a család ekkor már több mint fél évszázada Zalaegerszegen élt, s a felmenők is itt, az egykori vár környékén bírtak ingatlanokat. A kis Ferenc ebben a környezetben cseperedett, sokat játszott a Deák téri fák közt, a régi várkertben. Talán ez a történelmi levegő s az egerszegi vár múltjáról felidézett legendák indították el azon az úton, amelyen pályája kiteljesedett.

Tanulmányok

Iskoláit szülővárosában, Nagykanizsán és Szombathelyen végezte. Anyját, Horváth Helénát fiatalon elvesztette, apja utána újranősült, s több testvére is született. Az idősebb Donászy ennek ellenére sokat áldozott fia taníttatására. Különösebb vagyona nem lévén, ő maga is tanulással boldogult. Csak hivatali munkájából élt, rengeteget dolgozott. Ezért gyermekét is biztos megélhetést nyújtó értelmiségi foglalkozás felé terelte. Így került az ifjabb Donászy Ferenc Budapestre, ahol 1883-ban gyógyszerészi oklevelet szerzett.

Hajlamai, késztetései, jó tollforgató képessége azonban más irányba vitték. Kezdetben egy ideig külföldön utazgatott, családja sem tudta, hol van, állítólag Olaszországban és Amerikában is járt. Élményeket gyűjtött. Közben sokat olvasott, kezdettől fogva érdekelte az irodalom, az újságírás. Valószínűleg ezért akart a betűk és könyvek világának közelébe kerülni, nem pedig a patikában különböző porokat és kenőcsöket méricskélni, kevergetni. Terve sikerült, hiszen 1894-től a Magyar Királyi Államnyomdában dolgozhatott. Itt könnyen tudott kapcsolatokat építeni, a kiadókkal érintkezni, ami elősegítette művei megjelentetését.

Rendszeresen publikált

Már az 1880-as évektől rendszeresen publikál. Először néhány írásával a felnőtt olvasóközönséget célozza meg, igazi énje azonban az ifjúságnak szánt alkotásokban bontakozik ki. Képzelete itt szárnyal igazán. Különféle földrajzi tájakra, különböző korokba vezeti olvasóit. Leggyakrabban azonban a magyar történeti múltba kalauzolja őket. Az 1890-es évektől sorra írja a fiatalságnak szánt könyveit, s pillanatok alatt igen népszerű lesz. A Buda hőse, a Toldi, az Egy magyar diák élete Mátyás király korában című történeti regényeit szinte betéve tudta minden korabeli, olvasni szerető fiatal.

De az Őserdőkön, tengereken, Az aztékok kincse, Az arany szalamandra, a Szigetvár és Eger hősei, A csúcshegyi vár, az Életünket és vérünket, az Ozdor Telegd, a Rejtélyek a történelemből, a Villámsugár és még számos más műve is igen kedvelt volt, sokuk több kiadást is megért.

Mindeközben szülőföldjével sem szakadt meg a kapcsolata. Első művét, a Férjek című elbeszélést Kanizsán adták ki. Publikált a Zalai Közlönybe és a Zala című lapba, ezenkívül a Zala vármegyei évkönyv a millenniumra című műben is megtaláljuk írásait.

Elsődleges céljának nem a történeti valóságnak megfelelő ábrázolást tartotta – ezt később sokan szemére is hányták – hanem a példaadást: bemutatni letűnt korok hőseit, s felkelteni az ifjúságban a vágyat, hogy megismerje a nemzet történetének kimagasló fejezeteit. Ahogy egyik méltatója, dr. Nagy Károly írta, a legboldogabb kort ábrázolja, amikor még voltak hősök, „és az eszmékért, hazáért lelkesülni és küzdeni tudtak, példát adtak, még ha áldozatba, életükbe is került”. Mindezt teszi rendkívül érdekes meseszövéssel, színesnél színesebb epizódok beillesztésével, eleven, gördülékeny stílussal.

Nem bonyolódik aprólékos leírásokba vagy különösebb elmélkedésekbe, a fő hangsúlyt mindig a cselekmény változatosságára helyezi. Írásának lendülete pillanatok alatt magával ragadja olvasóját, aki észre sem veszi, s máris együtt szárnyal vele fantáziadús világába. Közben elfelejti az egész külvilágot, búját-bánatát. S így lesz a gyógyszerészből a szellem és lélek patikusa… A szellemet az általa közvetített ismeretterjesztés, a lelket a könnyed, olvasmányos stílus pallérozza.

Népszerűsége csúcsán

Népszerűségének csúcsát a 19. század végén és a 20. század elején érte el, de még a két világháború közt is rendszeresen kiadták műveit. Lebilincselő írásmódjának, könyvei olvasmányosságának bizonyítéka, hogy egyes kötetei a közelmúltban megint megjelentek a könyvesboltok polcain. Írói tevékenységét 1916-ban királyi kitüntetéssel ismerték el, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta.

Budapesten hunyt el 1923. november 10-én. Halálának 20. évfordulóján, 1943-ban szobrot akartak neki állítani Zalaegerszegen, illetve szülőházát, az úgynevezett Jáhn-féle házat emléktáblával kívánták megjelölni. Ezen nemes kezdeményezéseket azonban a háború elsodorta. Emlékének szülővárosában való megörökítése azóta is várat magára.