Lehet-e, érdemes-e Mozart nélkül élni? Beszélgetés Érdi Tamás zongoraművésszel

- Három koncertje volt egy nap alatt. Mennyire vette igénybe?

- Fárasztó volt, de jóleső érzés azt érezni a csöndből és figyelemből, hogy velem voltak a gyerekek délelőtt, s a felnőttek este. Három koncert egy nap alatt valóban rekord, ilyet eddig még nem csináltam. Nem győzöm dicsérni a fiatalokat, hallatlanul fegyelmezettek. Én csak a pisszenés nélküli csöndből és a lelkes tapsból érzem, hogy velem vannak. (Érdi Tamás látássérült – a szerk.) A Mozarttal kapcsolatos kérdésre boldogan mondtam el, hogy a második tételről azt érzem, mintha az angyalok muzsikálnának.

Érdi Tamás igyekezett meggyőzni zalaegerszegi hallgatóságát, hogy zene nélkül lehet élni, csak nem érdemes.

- Még kikre tekint így, hogy a zenéjük nélkül nem élhetünk?

- Schubert és Chopin a nagy kedvenc, de szeretem a többieket is, legjobban az döbbent meg, hogy milyen rövid élet jutott nekik, s mégis mennyi csodálatos művet komponáltak. Sokszor elgondolkozom, azon is, hogy mi lett volna, hogy ha tovább élnek.

- Kérem, próbálja meg érzékeltetni, hogy mi módon képes egy-egy darabot megtanulni?

- A tanárnőm, Becht Erika tanítja az új darabokat mind a mai napig, nagyon sokat köszönhetek neki. Lejátszott egy motívumot kezdetben, s kérdezte, én hogy folytatnám. Ha nem úgy gondoltam, ahogy a zeneszerző, akkor rejtvényszerűen ki kellett találnom. Így is jó lenne, szokta mondani, nevettünk, de azért maradjunk annál, amit Mozart, vagy Schubert írt. Klasszikusoknál ez könnyen működik, de a modernebb darabokat már nem tudom kitalálni... Bartók, Muszorgszkij, Liszt esetében a kottaképet magyarázza el, hogy mi a pontos dinamika, a felépítés, a hangok hogy követik egymást. Ha már tudom a művet, akkor hallgathatom meg több előadóval. Azért, hogy ne másolás legyen, hanem az én saját elképzelésem. Ha zongoraversenyt tanulunk, Erika egy másik zongorán a zenekari részt játssza, hogy a próbán ne legyen gond, hol kell belépni.

- Egy ötperces etűdöt mennyi idő megtanulni?

- Attól függ, hogy mit tartalmaz, mennyi futam van benne és mik a nehézségek. Egy ötperces etűdben is sok probléma lehet. Például a Mozart d-moll fantáziáját magnóról tanultam meg.

- Hogyan lehet hallás után a két kezet megtanulni?

- Lehet, de nehezen, és csak egyszer fordult elő az életemben, amikor még nagyon kicsi voltam – mosolyog értetlenségemen. – Egyiptomban voltunk, Tóth Margit zenetörténészről csinált édesapám portréfilmet, aki a kopt zene világhírű kutatója. Amíg a beszélgetést készítették, én a másik szobában egy magnóról megtanultam azt a d-moll fantáziát, amit most a gyerekeknek is eljátszottam. Nekem Becht Erika a kottám. Vannak ugyan Braille-kották, de nagyon lassan lehet belőlük tanulni, s ezen a szinten már nem is írják át őket, vagy ha igen, akkor hibásan.

- Tudom, édesapja felolvasta önnek magnóra a világirodalom nagy részét, de nincs ideje meghallgatni.

- Azért néha-néha hallgatom, amikor elfáradok, pihenésképpen.

– A következő 20 évben mit kíván magának?

- Még sok koncertet, sok utazást. Szeretnék sok-sok örömöt szerezni a feleségemnek, a szüleimnek és persze az ilyen hálás közönségnek, mint amilyen Zalaegerszegen van. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekekkel megszerettessék a zenét, s amint tapasztaltam, ez ebben a városban csodálatosan működik. Sokat járok kistérségi iskolákba is, mert a kisebbekre is igen nagy hatással van a klasszikus zene, legszívesebben az összes iskolába elmennék.

- Van kedvenc zongoristája?

- Nem is egy! Vásáry Tamás, Kocsis Zoltán, Richter, Barenboim, Fischer Annie. Fischer Annie az egyik példaképem.

- Mit csinál csekély szabadidejében?

- Sokat járok színházba, operába a feleségemmel vagy a szüleimmel. Van egy beszélő komputerem, szabadidőmben sokat sétálunk a feleségemmel... Szóval csupán az idővel hadakozom, mert az kevés, de bőven van mit tennem.

Ezután a művész édesapjához, Érdi Sándorhoz fordultam, aki anno a kedd este televíziós sztárja volt, a híres Stúdió című kulturális magazinjával.

- Manapság mit csinál kedd esténként?

- Focimeccset, sportcsatornákat nézek. Amennyiben a háztartás vezetése munka, akkor dolgozom. Nem foglalkozom televíziózással, és írással sem. A családot össze kell tartani, és működtetni kell.

- Sajnál valamit a régi időkből?

- Igen, de csak azt, hogy nem volt hosszabb – de azt mindannyian sajnáljuk, akik felett eljártak az évek. Nem hiszem, hogy bármi kimaradt az életemből, mivel mindig azt csinálhattam, amit szerettem, ami a szenvedélyem volt. Olyan nagyszerű emberekkel riportokat készíteni, akikkel különben egyszer, ha találkozhat az ember az életében, én pedig 25 évig voltam közöttük, reggeltől estig. Imádtam a munkámat, beutaztam a világot. Márta kollégaként jött velem, Tamást meg vittük magunkkal mindenhova, aztán meg ő vitt bennünket. Úgyhogy inkább örömeim vannak, ha visszagondolok az elmúlt időszakra.

- Hatvanéves kora után érte-e valami kellemes meglepetés a korral kapcsolatban?

- Mindent rosszabbnak képzeltem, de ez nagyon személyes dolog, mert nagyon korán meghalt az édesapám. A 60. születésnap számomra katartikusan fontos volt, és amikor azon túl lettem, már minden nap ajándék volt számomra. A 70. születésnapom pedig nagyon emlékezetes, mert olyan szép összejövetelt szervezett Márta, ahol a múlt barátai, munkatársai örökre emlékezetessé tették ezt a napot. Nem nagyon foglalkozom a korommal, az az igazság.

Érdi Tamás édesanyját, É. Szabó Mártát szintén ismerhetjük a televízióból.

– Önt érte kellemes meglepetés 60 után?

- Legnagyobb boldogságom, hogy megjött Réka!

(Érdi Tamás feleségéről van szó.)

- Három fiamat születésük előtt kilenc hónapig Rékának neveztem, de egyik sem lett lány. Bár előbb tűnt volna fel az életünkben! Tamás mindig mondogatta, hogy majd megtalál valaki, így aztán nem csoda, hogy mindkettőnknek nagy öröm volt, amikor egy este azt mondta, akkor most összeköltözöm Rékával. Az elválás azért nem könnyű, de az öröm a több – vallja be sok-sok kulturális és gyermek-, valamint ifjúsági tévéműsor közismert szerkesztője, É. Szabó Márta.

Rékától azt tudakoltam, kemény dió-e összeszokott családba beházasodni?

- Nem. Amikor én Tamás zongorajátékát pont a születésnapomon a MÜPÁ-ban először meghallottam, arra gondoltam, milyen szerencsés lehet az ő párja. Nagy öröm volt számomra, hogy gratulációmra választ kaptam. Hogy milyen volt a találkozásom a szülőkkel? Nyilvánvaló volt, hogy Tamás és a szüleinek a kapcsolata nagyon szoros. Mikor megismerkedtünk, ezt tudtam és elfogadtam. Azt kellett megtanulnom, hogyan működik Tamás élete, voltak apró nehézségek, de nem az volt a lényeg. Fotós vagyok, ami a hobbim volt régebben. Előbb Tamást kezdtem fotózni, aztán képeztem magam, most már másokat is.

- A zene benne volt az életében?

- Gyerekkoromban 6-8 évet zongoráztam, aztán az operaház gyerekkórusában énekeltem. Szüleim szerették volna, ha zenei pályára megyek. Én lassan rájöttem, ez nem az én pályám. Aztán Tamás által a zene visszatért, de még sokáig feszengtem, hogy mit fog szólni a hangomhoz, tetszik-e neki. A Carmen gyerekkórusában én is szerepeltem anno. Jó érzés elmenni Tamással az operába... általában kielemezzük a hallottakat és egyezik a véleményünk. Én mondom, mi történik a színpadon. Volt olyan előadás is, ahol úgy ültünk, hogy én nem láttam az előadást, akkor Tamás, aki ismerte a történetet, kommentálta, mi történik.

Érdi Sándor – alias háztartási alkalmazott és sofőr – rá-ránézett az órájára. Márta még elmondta, megírta Tamás történtét, rövidesen meg is jelenik. A könyv végén lesz válogatás abból az összeállításból, amiben Sándort 70. születésnapja alkalmából 120 prominens személy az írásával tisztelte meg.

A zalaegerszegi Hangverseny-és Kiállítóterem a koncert bevételét Steinway zongorája felújítására fordítja.