Ismét egy mesekönyv, mely szórakoztatva tanít és nevel

Az első kötet tavaly jelent meg, abban köthettek barátságot a kisebb és nagyobb olvasók Lórikával és gazdájával, Petivel. Az alaptörténet szerint dr. Szentkirályi György orvos Indonéziában dolgozik, s ott vásárolja meg fiának, Petinek azt a kakadut, amit történetesen Lórikának hívnak és ért az emberek nyelvén. Mi több, beszéli is azt. Ez után izgalmas és tanulságos kalandokat él át a madár és ifjú gazdija, melyek természetesen, az újabb kötetben folytatódnak. Ám már idehaza, ugyanis a családfőt Magyarországra szólította a kötelesség, s követte családja is, mely időközben Peti kishúgával bővült. Bár még kicsike, azért fontos szerep jut neki a történetfüzérben, hiszen jelentős részben általa ébred rá Peti arra, hogy sok fontos dolog van az életben, de a családi köteléknél nincs fontosabb. Ez Lórika és Peti újabb életfejezetének legfontosabb mondanivalója, de a könyv írója, a budapesti Drajkó-Sárosi Kinga a szereplőkön és a történéseken keresztül jó pedagógushoz méltón (lévén ez eredeti végzettsége) sok minden másra is tanítja és neveli a még olvasó gyerekeket. Például arra, hogy az erdő nem szemétdomb, nem szemeteljük tele és nem hangoskodunk, miközben benne járunk. Hőseink kalandjaik során eltakarítják a rengetegből mások szemetét, bajba jutott állatokon segítenek, járnak a Hortobágyi Madárkórházban, ahol bepillantást nyernek (s rajtuk keresztül mi is) az ott folyó munkába. Mindezt a szerző és férje, Drajkó Tibor illusztrálta tetszetős, szinte fotó minőségű grafikákkal.

Drajkó-Sárosi Kinga meseregényét érdemes forgatni, mert olyan értékeket mutat fel, amilyenekkel sajnos, egyre kevésbé találkozhatunk a könyvek hasábjain. A való világban pedig főleg ritkaságszámba mennek az olyan jellemvonások, mint például az önzetlenség. De amíg ilyen könyvek jelennek meg, talán mégis van remény...