Gazdára találhat az üres, pusztulófélben lévő kastély Szentkozmadombján

Magánvállalkozó kezében van a romos épület

Annak ellenére törődik a falu az épülettel, hogy az már régóta egy, a településtől messze élő magánvállalkozó tulajdonában van. Ám – mint Káli Lajos, Szentkozmadombja pol­gármestere mondta – nekik, helyieknek kell nap mint nap nézniük, hogyan lesz az enyészeté a szebb napokat látott, 130 éve épült kastély, amely egykor Dervalics János és neje, Tibolt Vilma tulajdona volt. A család meghatározó szerepet töltött be Szentkozmadombja életében.

– A kastély amolyan központi épülete volt a településnek sokáig. Iskola, tanácsi hivatal volt benne, a közösségi rendezvényeket, a bálokat is ott tartották – részletezte a falu vezetője. – Több évtizede, amikor még állami tulajdonban volt az épület, jó állapotban volt. Akkor is, amikor nyomdának adott otthont. Sokan dolgoztak ott, igényes, modern nyomda működött a kastélyban. Ma viszont már rá sem lehet ismerni – jegyezte meg Káli Lajos.

A tető még elmegy...

Betört ablakok, málló vakolat árulkodik arról, hogy a kastély napjai meg vannak számlálva. Egyedüli pozitívum, hogy a tető viszonylag jó állapotú, így fentről kevésbé ázik be az épület. A falu felszólíttatta a tulajdonost, hogy hozassa rendbe a tetőt, nemcsak az állagmegóvás miatt, hanem mert balesetveszélyes is volt. Az épület vizesedését azonban ezzel nem sikerült megszüntetni. Szivacsként szív­ja magába az aljzat és a ház oldala a csapadékot.

A kastély belül pedig mintha lomtárként funkcionálna. Sebességkorlátozó táblától a traktorkerékig minden van benne. A tárgyak és a különböző berendezések az önkormányzat tulajdonában vannak. Az épület gazdája adott engedélyt a falunak a tárolásra, cserébe, hogy a kastélyhoz tartozó parkot a közfoglalkoztatottak rendben tartják.

A ház ugyanakkor a főutca közepén van, így akik Bak vagy Rédics felől érkeznek a kis zsákfaluba, nem az ékszerdoboz szépségét és meghittségét, hanem a rogyadozó épületet látják elsőként.

– Korábban gondolkodtunk azon, hogy visszavásároljuk a kastélyt a tulajdonostól, aki még az államtól vette meg, állítólag másfél millió forintért. Ő működtette benne a nyomdát, ami később megszűnt. Azt követően viszont sem bérbe adni, sem használni, sem eladni nem akarta. Tavaly majdnem sikerült egyezséget kötnünk a fővárosban élő tulajdonossal, aki 30 millió forintért megválna a kastélytól. Ennyi pénze természetesen nincs ilyen célokra a 67 lelkes kis falunknak. Ezért továbbgondoltuk a dolgot, és egy helyi lakosnak köszönhetően felvettük a kapcsolatot az egyik fővárosi egyetemmel. Még csak egyeztetések történtek arra vonatkozóan, hogy Szentkozmadombjára költöztetnék az egyik kart. A kastély nemcsak tanulási célokra lenne kiváló, hanem szállásnak is, hiszen több száz négyzetméter a belső tere plusz a parkja. A felújítás és az iskola kialakítása másfél milliárd forintba kerülne, amit a felsőoktatási intézmény akár pályázati vagy állami támogatásból is meg tudna valósítani. Ezek természetesen csak tervek, hogy lesz-e belőlük valami, a jövő titka – hangsúlyozta Káli Lajos, és hozzátette: minden reményük abban van, hogy az elképzelés megvalósul, ezzel a falu és a tulajdonos is jól járna.