Jó reggelt, Zala vármegye!

Zalában sok mindent szeretünk, s egy ideje, újfent: a borainkat is. Hajdan a császári udvarba is kerültek innen tételek – persze akkor még a vármegye sokkal nagyobb volt –, de a filoxéra, majd a téeszesítés okán megkopott a dicsfény. Ám jött egy új – majd egy még újabb – generáció, amely visszanyúlt az ősök örökségéhez, korszerű tudással, modern technológiával kiegészítve azt, s az évtizedeken át lesajnált borvidék, némi nyelvi képzavarral, újra szárnyalni – na jó: legalábbis repülni – kezdett, s ma már szűkebb pátriánkban is találni minőségi pincészeteket s nedűket. E vidék lelkületében Isten és a bor biztosan megmaradt, így az imádság után, a vasárnapi ebédhez bátran koccinthatunk. Akár egy Hegykével is.