Kötél általi halálra ítélve

Jelen írásban Gaál György (1814-1896) életútját mutatjuk be, mert az ő emlékét is feltétlenül ápolni illik, nem csak március idusán. Gaál György 1814-ben Tolna megyében – Iregen – született, majd az elemi iskolák befejezése után, a pápai református főiskolán végzett, ezt követően került kiliti szolgálati helyére. A látrányi református lelkész lányát, Gulyás Esztert vette feleségül. A szabadságharc idején, 1849. július 16-án a környező falvak lakói előtt, Ságvár és Kiliti közti részen a szabadságharc folytatására buzdította a hallgatóságot.

1849 októberében már Pesten hallgatták ki, a források arról tudósítanak, hogy az ellene szóló – meglehetősen rosszindulatú – tanúvallomások miatt kötél általi halálra ítélték, mely ítéletet Haynau mérsékelte: 20 évnyi, vasban töltendő várbörtönre. 1850 áprilisától már a hírhedt kufsteini várbörtön egyik magyar foglya volt. Népes és neves társaság vette körül, köztük Czuczor Gergely híres papköltő is. A várfogságból – amnesztia útján – 1856. júliusában szabadulhatott, de kiliti szolgálati helyén már más töltötte be a lelkészi posztot. Ezért felesége szülőhelyére, a szintén Balaton közeli településre, Látrányba vonult vissza, majd még négy esztendőig rendőri felügyelet alatt tartották. 1857 novemberétől Mágocson szolgált, de 1859- áprilisától egészen haláláig Kőröshegy megbecsült református lelkésze lett. A nehéz életút ellenére nem tört meg, Köröshegy közösségért küzdő képviselője lett. Törlesztette a köröshegyi református egyház adósságait, új paplakot építtetett. Egy tűzvész következtében a falu sok lakóháza és több egyházi épület is leégett, köztük Gaál György lakhelye is. De Gaál György nem adta fel: „Kétségbeesve a jövő felett, a nép már arról gondolkozott, hogy elhagyja ősi faluját, új helyet keres, de a buzgó pap, a páratlan lelki vezér ekkor mutatta ki igazán a szenvedések tüzében megacélosodott jellemét. Buzdított, lelkesített, küzdött, szóval és példával, hogy népét, gyülekezetét újra talpra állítsa. Felkereste leveleivel, gyakran személyesen is megyéje intéző férfiait, felhívta az elárvult népre figyelmüket, közöttük pénzt, adományokat gyűjtött, híveit pedig kitartásra és különösen munkára lelkesíté.” – írta a korabeli forrás.

Gaál György erőfeszítéseinek következtében a kőröshegyi református egyházközség újra talpra állt: ismét lett templom, paplak, harangok, új iskola, tanítólak és orgona. 1873-ban érdemei elismeréseként megválasztották a Külső-Somogyi Egyházmegye vezetőjének, 1877-tõl pedig az egyházkerület bírája lett. Gaál György családi élete sok szomorúsággal kísért – több gyermeküket korán elvesztették – és egészsége is idővel megromlott, de mégis hajtotta a közösségért végzett alázatos munkába vetett hit. 1877-ben fejezte be lelkészi szolgálatát, majd elveszítve szeme világát még több mint egy évtizedig élt, 1896-ban hunyt el.

A körőshegyi temetőben álló sírja nemzeti emlékhely is egyben, egykori lakóháza falán emléktábla hirdeti múltbeli méltóságát, példamutató, alázatos, az 1848-as eszmék által áthatott munkáját, tevékeny életét!

dr. Kovács Emőke