A püspöki konferencia körlevele a betegek világnapjára

A dokumentum emlékeztet: generációk emlékezetébe égett bele Szent II. János Pál pápa utolsó húsvéti Urbi et Orbi áldása. A Szentatya 2005-ben már nem tudta hallható szavakkal elmondani, ezért a kereszt jelét a levegőbe rajzolva áldotta meg a téren állókat, példát adva arra: hogyan kell keresztény módon megélni a szenvedést. „Emberileg nézve erőtlen és kiszolgáltatott volt, mégis utolsó leheletéig az Urat szolgálva élt”, áll a körlevélben.

Akkor sokan feltették a kérdést: milyen élet az ilyen, sőt, élet-e egyáltalán? – folytatódik a lelki beszéd, amelyben az is olvasható: megváltozott az élet tisztelete, sokak szemében nem a földi élet, hanem csak a fizikai minősége számít, az ember legyen egészséges, fiatal, sikeres, ha pedig a lét nem ilyen, akkor akár le is lehet mondani róla.

„Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség” – írta Szent Pál apostol a filippieknek szóló levelében. Ez nem más, „mint hitünk foglalata az emberi életről és annak befejezéséről”: a keresztény ember nem keresi a szenvedést, a halált, viszont elfogadja azt, azzal a tudattal, hogy a földi élet Isten kezében van, és az itteni vándorút nem más, mint felkészülés a Teremtővel való találkozásra, hangsúlyozza a püspöki kar írott szózata.

Az aktív eutanázia kapcsán a főpásztorok úgy vélik: az élet vége felé vagy súlyos betegen talán csábító lehet a könnyű és gyors búcsút kínáló megoldás. Ám „az talán mindenki számára belátható, hogy az nem segítségnyújtás, ha valakitől elvesszük az életet”. Felidézik a Jézus tanításából ismert felszólítást: „hordozzátok egymás terhét”, ami meghívást jelent a szolidaritásra.

„Keresztény hitünk azt tanítja, hogy miként születésünkről, úgy halálunkról sem dönthetünk mi magunk, tehát elutasítjuk az eutanázia minden formáját. Mert a valódi segítés nem a halálba küldés vagy az élet bármely módon történő megrövidítése, hanem a látszólag nehezebb út választása: ott állni a kiszolgáltatott ember mellett, enyhítve szenvedéseit és segítve felkészülni őt a végső útra”, adott útmutatást a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia.