Szilveszter a barokk paloták és tornyok városában, Varasdon

Már féltucatszor jártunk a bájos, Dráva melletti horvát településen, de mindig tud újat mutatni a 47 ezres Varasd, ami egykor Horvátország fővárosa volt. Szilveszterkor lekéstük a várban működő, mintegy 40 termes múzeum megtekintését. Nem sokkal 13 óra után érkeztünk, így maradt a tavaszias időben a kényelmes korzó a vár mellett és a belvárosban. Indulás előtt megfogadtuk, hogy mindenképpen betérünk a Draskovics-palota melletti épület földszintjén működik a Marica grófnő kávézó.

A felújított cukrászda valóban impozáns, a kiszolgálás gyors és kedves. A rendelésünket felíró, szívélyes 60-as éveiben járó hölgy semmit sem beszélt angolul (mi sem horvátul), ám elégedettek voltunk a kiszolgálással. Egyetlen kis bánatunk volt csupán, hogy most szilveszterkor elfogyott a híres-neves Marica grófnő szeletük, így más tortával kellett beérnünk. Némi vigasz, hogy az enyhén likőrös kávé változat már a Marica grófnő elnevezéssel került az asztalunkra, így mégis megízlelhettünk valamit a békebeli idők hangulatából.

Vissza tehát az operett keletkezésének legendájához: Kálmán Imre bár Siófokon született, ám édesanyja varasdi születésű volt. Az emlékezések szerint a jelenleg a krémeséről és Marica tortaszeletéről híres cukrászda épületében lakott egy ideig a magyar zeneszerző. A szájhagyomány szerint a neves operettszerző egyszer itt tartózkodása alatt ismerkedett meg egy Marica nevű grófnéval, s amikor később, 1924-ben megírta híres operettjét, róla nevezte el azt. A mű egyik kedvenc slágere, a „Szép város Kolozsvár”, ami azonban csak a magyar fordításban hangzik így, az eredeti német nyelvű változatban a „Komm mit nach Varaždin” van, amit a németek a mai napig így énekelnek: „Gyere velem Varasdra, míg nyílnak a rózsák, ott leszünk majd boldogok kettecskén”. A horvátok úgy éneklik a dalt, hogy „Lijep grad je Varaždin”, azaz szép város Varazsdin.

A darab 1924-es bécsi bemutatója hatalmas siker volt, s rá fél évre a magyar fővárosban is műsorára tűzte a Király Színház. Az operett a budapesti premieren is fergeteges sikert aratott. A „Varasd” név kissé idegenül hangzott a librettó magyar fordítójának, Harsányi Zsoltnak, így született meg az azóta is ismert szöveg.

A cukrászda másik érdekessége a mellékhelyiség melletti sarokban árválkodó, múzeumi értékű Elektra Verticale, amit már nem használnak kávéfőzésre, ám nagyon jól mutat az ember nagyságú sárgaréz monstrum. Aki szeretne ilyet működés közben látni, az keresse fel a trieszti Antico Caffé San Marco-t. Kicsinyített otthoni változata egyébként potom egymillió forint manapság. Olaszországban, Milánótól 15 km-re található a híres Kávégép Múzeum (MUMAC – Museo Macchine Caffé del Gruppo Cimbali), ha az élénkítő nedű szerelmesei még többet barangolnának a kávéfőzés történelmében.

A horvát tornyok városa egyébként kifejezetten komoly kávéházi kultúrával rendelkezik, az utóbbi években gasztronómiai téren is nagyon sokat fejlődött. Ünnepek és fesztiválok idején különösen

pezsgő az élet (s nem csak a szilveszteri pezsgő miatt) a hangulatos belvárosban. Advent idején például egyedi kivilágított ablakokkal hív a Megyeháza épülete.

A Prašinski-Sermage-palota pompás épületének erkélyéről szombatonként kamarazene szórakoztatja a kávézókban ülő közönséget. A ház ad otthont a város első számú képzőművészeti gyűjteményének is, melyben az állandó tárlat mellett ideiglenes kiállításokat is rendeznek. Turistacsalogatónak májustól-októberig szombatonként a városi gárda őrségváltást mutat be a városháza előtt. A Varasdi Barokk Esték fesztivál általában szeptember végén-október elején rendezik, az augusztus végi, tíznapos Špancirfes utcafesztivál egész Horvátország egyik legnépszerűbb művészeti fesztiválja. Egyszóval 2024-ben is számtalan lehetőség lesz arra, hogy felfedezzük ezt a bájos horvát várost.