Szegedi Katalin könyvillusztrátor egerszegi kiállítása személyes tárlatvezetéssel zárult

– Fiatalként, amikor még csak ábrándoztam arról, hogy illusztrátor leszek, egyszer olvastam az újságban egy mesekutatónak készülő lányról és az izgalmasnak tűnő, boszorkányos történetéről – kezdte  élete egyik ismert történetét  Szegedi Katalin a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóterem karzatán. –   Alig tudtam valamit a meséről, nem ismertem a lányt, akiről szó volt, de beleszerettem abba, ahogy a boszorkányokról beszélt. Amália álmai,  hallottam a mesecímet, egészen odavoltam érte. Azzal a lánnyal, Boldizsár Ildikóval jóval később ismertük meg egymást, dolgoztunk is együtt, ám Amália története váratott magára. Sok-sok év elteltével és rengeteg munka közepette egyszer csak megcsörrent a telefonom. Mondtam a kiadónak, hogy ne haragudjanak, most nem tudok elvállalni semmit, hacsak – jegyeztem meg viccesen – nem az Amália álmairól van szó. „Honnan tudtad?” – kérdezték, és akkor bizony azonnal félretettem mindent. Még a kézirat olvasása előtt megálmodtam a borítót, azt, hogy a boszorkány hajában kígyók, békák, bogarak tanyáznak. És láss csodát, a terv láttán Ildikó csak annyit kérdezett: „Honnan tudtad?” Ilyen az, amikor megszűnik a világ, és csak a mese van.

Japánból jött a könyv

A karzat egy másik sarkában az Álomcirkusz című könyv története bontakozott ki. Ennek már a szövegét is Szegedi Katalin írta.
– Rendszeres résztvevője voltam a bolognai gyerekkönyvvásárnak, ott egy német kiadónak megtetszett a stílus, de azt mondták, szöveg és a képek egy szerzőtől legyenek. Kezdetben bizonytalan voltam, az Álomcirkusz elkészítése egy évig tartott, már nyolc nyelven megjelent. Az első megbízó cég ehhez képest azóta sem fizetett, sőt a beleegyezésem nélkül eladta a jogokat egy japán kiadónak is. Erről úgy szereztem tudomást, hogy egy barátnőm meglepett a könyvem japán nyelvű példányával.  Eldöntöttem, pereskedés helyett inkább örülök, hiszen sokat köszönhetek  ennek a kacifántos történetnek.

A saját könyvek sorában következett a Palkó és Lenka ikerkönyv, amely már tananyaggá is vált.
Lenka, a dundi kislány naphosszat csak magányosan rajzolgat. Elindul barátokat keresni, de  a gyerekek kicsúfolják, mindenhonnan elzavarják. Bánatában végül rajzolni kezd az aszfaltra, amikor Palkó, a rolleres kisfiú  megáll mellette... A mesékből bábjáték is készült, amelyet a zalaegerszegi Griff Bábszínház kétszer is műsorára tűzött.

A kocsonyakirályfi című mese keletkezéstörténetébe is beavatta népes közönségét a képzőművész illusztrátor. Ennek elég sok köze van a férje lecsókészítő tudományához és a kapolcsi Művészetek Völgye vásárában évekkel ezelőtt történtekhez, amikor a hirtelen ötlettől vezéreltetve ott készült lecsó illata vonzotta a mesekönyvek közelébe a fesztiválozókat.
A  mese  egy királylányról szól, aki imádott enni és jókat főzni. A hasánál jobban csak az apját szerette, szinte bármit megtett volna érte. Csak egyvalamit nem. Az öreg király mindenáron férjhez akarta adni a lányát, de neki esze ágában sem volt férjhez menni. Vagy talán mégis? Kiderül a mesekönyvből, ahogyan az is, hogy vajon ki lehet az a titokzatos Kocsonyakirályfi.

Babaszekrény, mint ihletforrás

A Szegedi Katalinról olvasható írásokból tudhatjuk, kiskorától fogva rajzolt, Andersen meséi rabul ejtették, a magyar kiadások rajzolójával, Heinzelmann Emmával módja volt megismerkedni. Dekoratőr Iskolát végzett,  majd az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát az alkalmazott grafika-könyvtervezés szakon,  ez indította el a könyvillusztrálás művészete felé, de a pálya elején dolgozott bábtervezőként is.
Sajátos, egyedi stílusa felismerhető, a hagyományos akvarell technikán túl előszeretettel alkalmaz kollázst, fest akrillal és olajjal.  Keresi, gyűjti a régi anyagokat, tárgyakat, amelyeket beilleszt a kollázsaiba is. Gimesi Dóra öreg cipészmesterről szóló meséjének illusztrációit régi bababútorok ihlették, melyek közül egy szekrényke a kiállításon is látható volt.

„Mesekönyveket rajzolok. Ez a munkám, a hobbim, az életem. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amire világ életemben vágytam.”, mondta Szegedi Katalin többszörös Szép Magyar Könyv-díjas, az Év Illusztrátora-díj és számos nemzetközi díj birtokosa.