Jó reggelt, Zala vármegye!

Ahányszor elolvastam a Tüskevárt, annyiszor elvarázsolt Fekete István ifjúsági regénye. A helyszínen találtam magam, ahol rejtélyt, csodát keresve fürkésztem a suhogó nádast, pásztáztam a kavargó mocsaras vizet. A bőrömet égette a nap bántó sugara, és sértette a szúnyogok csípése. Nagyon is együttéreztem a történet gyerekszereplőivel. De ugyanúgy örömmel fedeztem fel velük a Kis-Balaton nádrengetegében megbújó állatokat, különösen elámulva a vízimadarak sokféleségén és sokaságán. Közülük számos fajt most nélkülöznünk kell. Délebbre vonultak, ahol a víz nem fagy be, és táplálék is van. Szürke gémek, kócsagok, hattyúk, cinegék, tengelicék maradtak, ha nem lesz nagyon hideg, kitartanak. A szerző annyira érzékletesen ábrázolta a Kis-Balatont, annak élővilágát, hogy amikor csak tehetem, felkeresem.