Jó reggelt, Zala vármegye!

A negyven év felettiek korosztályának tagjaként még olyan gyerekkorom volt, amikor nem ismertük azt a szót, hogy internet. Ezért aztán az sem volt probléma, hogy az arcomat melyik oldalról fotózza az édesapám. A családi ünnepeken készült képeket nem kellett közzétenni nyilvánosan, hiszen az ottani élmények csak rám és rokonaimra tartoztak. Ráadásul a mai napig fotók nélkül is elevenen élnek bennem az ott elhangzott mondatok, történetek. Persze most a digitális világban sem érzem ennek szükségességét. A legújabb generáció viszont olykor élőben közvetíti a magánéletét, gyakran a legintimebb titkaikat téve a kirakatba. Ettől függetlenül maradok amolyan analóg fickó, vagyis hétvégente, ha éppen nem dolgozom, kikapcsolom a telefonomon a világháló elérését. Lehetséges, hogy kicsit retró életérzés, de próbálják ki, megéri egy kicsit befelé élni...