Az én zöld városom, Zalaegerszeg: Zorn Aliz lett az esszéverseny nyertese

A versenyt lebonyolító Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. tájékoztatás szerint a két kategóriában összesen 98 pályamű érkezett, az esszék közül a Zrínyi-gimnáziumba járó 12 éves Zorn Aliz írása végzett az élen, alább ezt olvashatják.

Zorn Aliz: Virsli álma

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer valahol Zalaegerszeg város szélén egy kutya, akit Virslinek hívtak. Gazdájával, Lacival egy ságodi kis házikóban éldegéltek. Ők ketten minden nap elbandukoltak a Gébárti-tó partjára és tettek egy nagy sétát.

Ez a hely csodás! – gondolta Laci, amikor vasárnap délután ismét a dús környezettel és remek kirándulóhelyül szolgáló tó körül sétáltak Virslivel. A tó vizébe hajló fűzfáktól jobbra található a város egyetlen kutyastrandja, ahová a gazdi minden alkalommal elkanyarodott a kutyussal. Ugyanis nagyon szerette volna, ha az eb megbátorodik és a többi négylábúhoz hasonlóan örömmel ugrik szinte fejest a tó vizébe. Sosem értette, hogy a többi kutyával ellentétben az övé miért nem szereti a vizet. De Virslinek állandóan az inába szállt a bátorsága, amikor a vízi kalandokra került volna a sor. Egyik késő délután, amikor hazaértek a sétából, a kutya nagyon kimerült volt, miután gazdája megetette, az eb el is aludt azon nyomban a süni alakú puha ágyán. De milyen különös álma volt!

Álmában Virsli egyedül szaladt a Gébárti-tóhoz, hogy a kutyapajtásaival találkozzon és hogy együtt ússzanak és botokat keressenek a tó széli nádasban. A biztonság kedvéért a hátizsákjába betett otthon egy búvárszemüveget és egy pipát, amit a gazdájától csent el. Azt gondolta, hogy így lenne bátorsága a többiekkel merülni egyet, arra vágyott, hogy körülnéz, vajon mi található a tó fenekén. Álmában tehát a pipával és szemüvegben a társai bátorítására lemerült a víz alá. Ebben a varázslatos világban még soha nem járt. A víz alatt cápákkal cimbizett, óriás bíbor vitorlás halakkal úszkált, korallokba hempergett, míg egyszer csak beleütközött egy furcsa kinézetű, titokzatos kagylóba.  A kutyus kíváncsian vizsgálgatta, majd egyszer csak a kagylóhéj felpattant, és Virsli egyik nagyon régi emléke tárult a szeme elé. Még nagyon kicsi kölyökként önmagát látta régi gazdájával, Laci bátyjával, Tónival (aki közben Svédországba ment fogorvosi ösztöndíjjal, és Laci megkapta fivérétől az ebet) aki éppen úszni ment haverjaival, és mikor a fiúk bementek a vízbe, nem vették észre, hogy a kiskutya is utánuk ugrott. Az ebet végül Tóni barátnője, Kitti mentette ki, aki végignézte, hogy a kis Virsli utánuk ugrik, de a kutya egy óvatlan pillanatban elmerült, és Kitti már csak nyakörv nélkül látta viszont. Nos, ezt a régi kölyökkori nyakörvet rejtette a kagyló Virsli álmában.  Ez a váratlan fordulat mindent megváltoztatott benne és azt kezdte érezni, hogy a Gébárti-tó ezen túl erőt ad a következő kutyastrandos kalandhoz majd.  

Így is lett, Virsli megértette, hogy miért félt eddig, Laci pedig meglepetten dőlt hátra a strand zöld padján másnap délután, amikor Virsli végül visszahozta lelkesen a neki dobott botot a tó közepéből. Itt a vége, fuss el véle!