Jó reggelt, Zala vármegye!

Decemberben négylábú hérosz született, aki már hetek óta hősiesen harcol valami titkos kórral, tűrve napi infúziót, vénából vénába vándorló fájdalmas tűket, 24 óránként fél tucatnál is több injekciót, vérvételeket, vizsgálatokat, rosszullétet, viselve a – még olvasni is rossz – kényszeretetést, a fecskendőkben „kínált” szereket. Ám a szeretetét mindezek ellenére, elesetten is kimutatja, s harcol: velünk és értünk. Eddig nem volt, de most már van: ő lett az életre szóló példaképem, akitől, remélem, még sokáig és sokat tanulhatok – szeretetről, hűségről, küzdelemről, de leginkább az irgalmas, kegyelmes Istenről, aki karácsonykor örömöt, húsvétkor pedig hitet adott a létezéshez. Shaquille – az ünnepi remény.