A különc őzlábgomba szemre, ízre tetszetős

Sok-sok éve járjuk már a göcseji és az őrségi erdőket, a tapasztalatunk az, hogy nincs igazán recept arra, mikor érdemes útra kelni. A gomba nagyon öntörvényű lény. Igényli a meleget, a vizet, a párát. Van, hogy minden külső körülmény klappol, mégsem bújik elő. Nem tudni, mikor hozza úgy a kedve, hogy a micéliumból, a fehér sejtfonalak szövedékéből a föld fölé tolja termőtestét.

Az őzláb nem egy rejtőzködő fajta, de képes az emberi szem elől szinte láthatatlanná válni a fák között, az árnyak, fények és színek játékában. Már fiatalon magasan kiemelkedik az avarból karcsú, egyenes szárával, akkor még dobverőszerű kalapjával. Később már semmi titkolnivalója nem marad, ernyőként kinyíló, „ufószerű” kalapja már messziről elárulja.

Különös látványt nyújt, ahogy kinézetében is. Igazi különc. Kalapján barnás pikkelyek sorakoznak a közepén lévő barna púp körül. Egymás mellett sűrűn tolakodó lemezei adják fehér termőrétegét, amit pelyhes gallér véd. Hosszú tönkje kígyóbőr mintázatú, szürkés színű és gumóban kapaszkodik a talajba. Illata és íze a mogyoróra emlékeztet.

Fogyasztásra csak a kalapja ajánlott. Rántva, sütve, hagyományosan lisztbe, tojásba, zsemlemorzsába, vagy palacsintatésztába forgatva kitűnő eledel. Dobverőjébe bármi finomságot tölthetünk, darált húst, májat, zöldséget, sajtot, amit

szintén kisüthetünk. Mielőtt ezt tennék, ahogy a többi erdei gombát is, vizsgáltassuk be szakellenőrrel.