Olasz szív, magyar futball: Mavolo Paolo edzőként Botfán segíti a gyerekeket

- Fiatal koromtól fogva a labdarúgás iránti szenvedély határozta meg az életemet. Olaszországban születtem, ötévesen költöztünk édesanyámmal Magyarországra. Az általános iskolai éveimet Nagykanizsán egy vallásos iskolában töltöttem, és már akkor tudtam, hogy a futball az, amivel foglalkozni szeretnék. Gyakran előfordult, hogy az iskolai tanulmányok helyett a focira szántam az időmet, még akkor is, ha ez néha osztályfőnöki bejegyzést jelentett. Az irány mindig is nyilvánvaló volt számomra.

A középiskolai éveket már Zalaegerszegen folytatta, miután bekerült a ZTE U15 csapatába. Az iskolai testnevelés órák helyett gyakran az ifi centrumban edzett, és keményen dolgozott azért, hogy tovább fejlődjön. Végigjárta az U17 és U19 csapatokat, majd amikor kinőtte a 19 éves korosztályt, az NB3-ba lépett.

- Ebben az időszakban lehetőségem nyílt az NB1-es csapathoz is csatlakozni egy - egy edzés kapcsán, és egyszer pályára is léphettem velük, ami egy rendkívül emlékezetes pillanat volt számomra.

Bár később Ausztriában is kínálkozott lehetőség számára a labdarúgásban, a fiatalember szíve mindig a hazatérés felé húzott.

Jelenleg Botfán focizik és edzéseket tart gyerekeknek

- A munkám mellett jelenleg Botfán focizom, ahol nemrég lehetőséget kaptam arra is, hogy az U13-as korosztály edzőjeként dolgozzam. Ez nagy örömmel tölt el, hiszen lehetőségem van átadni a fiatal játékosoknak mindazt, amit az évek során megtanultam. Célom, hogy segítsem a tehetséges fiatalokat, és később büszkén nézhessem, amint a jövőben NB3-as vagy akár NB1-es csapatban játszanak.

Számára nagyon fontos, hogy a labdarúgás ne csak versenysport legyen, hanem közösségi élmény és boldogságforrás is.

- Az edzések után néhány gyerkőc odajön és megköszöni nekem, hogy edzést tartottam; ez számomra a legnagyobb elismerés. Bármilyen szinten is játsszanak az életben, a labdarúgásnak mindig is a közösségépítés és az örömforrás volt a lényege – mondta Paolo.