Jó reggelt, Zala vármegye!

Szeretek idős emberekkel beszélgetni, olyanokkal, akik már akár az első világégést megélték, de a másodikat biztosan. A hit, s az abból fakadó, kipróbált, bizonyított életrecept bámulatra méltó. Bombák, repeszek, nélkülözés, majd a ki-bevonulók sokszor gyilkos lövése, aztán a tankok s a beköszöntő, utóbb hamisnak bizonyult „szép új világ”… Történelem. Persze, utólag, lehet árnyalni. A (meg)szenvedőket viszont a hite tartotta meg, százból százan ezt mondják. Az összekulcsolt kéz, az égre emelt tekintet, a lélek – számos jellel megerősített – reménye. (Azt) hiszem, nekünk ezen az úton kell járnunk, az ősök nyomdokain. Ha figyelünk, látjuk: a csillagok is erre vezetnek. Előre: felfelé.