Diákok a gyümölcsösökben

A Zalai Hírlap tudósításaival néhány iskolai gyümölcsszedést idézünk fel. A nagykanizsai Landler-gimnázium és szakközépiskola diákjai 1978 szeptemberében a behiákpusztai almásban a szedéshez nélkülözhetetlen ládákra várva: „– Nem üldögélni jöttünk ide, azt az iskolapadban is megtehetjük – mérgelődik a tizenéves brigádvezető, aki társaival együtt szünetet kénytelen tartani. – Dolgozni akarunk, minél több almát szedni, hiszen az osztályok között és az osztályon belül is verseny folyik.”

A pacsai almáskertben a zalaegerszegi Ságvári Endre Gimnázium diákjai szüretelnek 1978 októberében. „A rádió valahol az ágak közül zenét sugároz, van, aki vele dúdolja a dalt, de a keze jár, fegyelmezetten folyik a munka. Ha délután úgy látszik, hogy nem lesz meg a „norma”, ráhajtanak. Ha viszont jó a fa, könnyen, gyorsan telnek a ládák. – Gyerekek, játszanak. De nagyon jól dolgoznak – mondja elismerően a főkertész-helyettes.”

Az Egervártól északkeletre fekvő csöngedi fennsíkon az almáskertben a zalaegerszegi Zrínyi-gimnázium fiataljai szedik a gyümölcsöt 1979 szeptemberében: „Hogy mennyit ér ez a fiatalok szorgalmával párosuló odafigyelés, azt kellően érzékeltetik Salamon Sándor kertészeti főmérnök adatai. A zrínyista fiatalok tíz nap alatt közel 1200 tonna almát szedtek le, majdnem 60 százalékos exportaránnyal. Azt példázva, hogy milyen fontos minden darab gyümölcs épsége-minősége, egy „apró” adatot is említ: egyetlen export-jonatán 1 forint 50 fillért ér.”

A zalai általános és középiskolások kitettek magukért. Nem tudom, mennyi haszna volt ebből az állami gazdaságoknak, de hogy a diákok egy hétig rengetek gyümölcsöt ettek, az biztos!