Nyár végi krumplibumm

A szárazság után mindkettőt a mértéktelenül sok eső sodorta veszélybe, a paradicsom föld felett érlelt bogyóját a gombás fertőzés, a burgonya talajban nevelt termését a gombák és főleg a baktériumok okozta rothadás fenyegette.

A paradicsomvészt csekély áldozattal sikerült átvészelni: az 5 fertőzött tövet gyorsan eltávolítottam, a többit tejes permettel kezeltem, s eddig úgy tűnik, kutya bajuk (nem egybeírva, mert a "kutyabaj" valamilyen betegséget jelent). Nem mindenki úszta meg ilyen könnyen, egy kedves ismerősöm panaszolta: egy talicskányi tönkrement paradicsomot kellett megsemmisítenie.

A legutóbbi paradicsomvésszel foglalkozó íráshoz több olvasói reagálás is érkezett. A legtöbben a tejes permetezésről, annak hatásmechanizmusáról, tartósságáról, alkalmazásának gyakoriságáról kérdeztek. Nos, a növényeink tehéntejes permetezéssel történő védelme több évtizedes múltra tekint vissza, kedvező hatásaira a kertészek saját tapasztalataik alapján jöttek rá. Természetesen a tudósok sem ültek ölbe tett kézzel: tudományos kísérleteik alátámasztották a tejes permetlé némi gombaölő, vírusölő és rovarölő hatását - arról, hogy ezt mivel és miként teszi, egyelőre csak elméletek léteznek. Egy brazil kutató a friss, nem pasztőrözött tej hatását vizsgálta, s kimutatta, hogy a 40 százalékban tejet tartalmazó vizes oldat a hetente végzett lombpermetezéssel 85-90 százalékban csökkentette a cukkini lisztharmat ( a paradicsomvészt okozó gomba rokona) fertőzésének kialakulását, a betegség súlyosságát. A szakemberek szerint a magasabb zsírtartalmú tejek hatásosabbak, a keverési arányról megoszlanak a vélemények. A többségük 1:6 arányban javasolja a tej és a víz keverékét, akadnak akik a "feles" permetre esküsznek, hozzátéve, hogy azt a közeli veszély esetén használják. Általában hetes, tíznapos gyakoriságot javallnak, hangsúlyozva: ha az eső lemossa, utána ismételjük meg. Más: az egyik szakcikkben olvastam, hogy a megsavanyodott tejet ne a csatornába, hanem a komposztra öntsük.

A krumpliszürettel már többször dicsekedtem, sohasem alaptalanul, s ezúttal is van rá okom. Sőt az idén talán minden eddiginél gazdagabb a termés, a tavalyinak szinte a duplája, pedig ezúttal is a szokásos mennyiséget ültettem. A legjobban a saját tavalyi apró krumpliból nevelt sor szerepelt, szinte minden bokor közel 1 kiló terméssel örvendeztetett meg. Külön dicséret illeti az Agriát is, a legkorábbinak ígért fajta közepes osztályzatot érdemel, akárcsak a hasonlóan piros héjú, de később érő társa. Az ember mindig tanul valamit: máris külön válogattam a jövő évi "ültetni valót", megérte ugyanis bíbelődni a sajáttal: gondosan előcsíráztattam, mint a hímes tojással bántam minden egyes gumóval, óvatosan fektettem őket a barázdába, s hogy le ne törjön a hajtásuk, vigyázva takargattam rajuk földdel. Egyébként olyan soruk volt, mint a többinek: nem kaptak egy molekula műtrágyát sem, igaz, ősszel, szántás előtt érett komposzttal bőségesen beterítettem a területet, s míg cseperedtek, többször is csalánlével öntöztem őket. A krumplibogarakat ezúttal is kézzel szedtem össze, megjegyzem: az idén mintha kevesebb lett volna belőlük.

Bár tartottam rothadástól, nem találtam beteg gumót - de ne üljünk a babérjainkon, tároláskor még ronthatunk a helyzeten. Örömmel mondhatom: az egerek is megkímélték az ültetvényt, megfogadtam tanult kertész szakemberek tanácsát: csalinövényekkel sikerült az ültetvény szélén tartani őket. Az évek alatt bebizonyosodott, a csicsókát még a krumplinál is jobban kedvelik, s inkább ott vertek tanyát. Annak is már sok éve, hogy a vörös labodából befogadtam pár palántát, bőséges maghozamuknak köszönhetően azóta szépen belakták a kertet. A krumplisorok és a gyökérzöldségek között hagyom őket kibontakozni - tapasztalataim szerint nemcsak a rágcsálók, hanem a drótférgek is kerülik a gyökerük közelségét. Egyébként, ha a kertben valahol egérre utaló lyukat találok, íziben megtömöm friss, leveles bodzahajtással. Amúgy az idén sem volt egyszerű mutatvány a krumpliszedés, a föld teteje másfél centis vastagságban betonkeménnyé száradt, alatta viszont, mint masszív nedves tömb, szinte rágyógyult a gumókra