Kelemen Tamás asztrofotóst lenyűgözi a természet csodája

Augusztus eleje, közepe a csillaghullás, azaz az egyik leglátványosabb égi jelenség időszaka. Nem véletlen, hogy a Perseidák átvonulásának, maximumának időpontjára időzítik a legtöbb távcsöves bemutatót. Néhány évvel ezelőtt dr. Barna Barnabás csillagász, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa és önkéntes csapata gondolt egy merészet s elindította az azóta tízezreket megmozgató akcióját. A kezdeményezés abszolút dicséretre méltó, aminek fő támogatója az ugyancsak önerőből fenntartott Szegedi Csillagvizsgáló. Barnabás mellett Ordasi András csillagász, tudománykommunikátor, youtuber, Szabó Olivér Norton bemutató csillagász és Kelemen Tamás asztrofotós, bemutató csillagász érdeme az, hogy idén újra megosztották velünk a „Galilei-élményt, többek között megmutatták galaxisunk sávját az égbolton, illetve a Nyugalom-tengerét a Hold felszínén, ahová az Apollo-11 küldetés is leszállt”.

Egyszóval olyan inspirációt nyújtanak a többi egyesület mellett, aminek köszönhetően egyre többen ragadnak távcsövet, hogy kémleljék az univerzum „mérhetetlen” nagyságát. A programozóként dolgozó Kelemen Tamás csillagászati karrierje éppen a zalaegerszegi Vega Csillagászati Egyesületnek, illetve a tábori élményeknek köszönhetően indult. Az asztrofotós lassan tíz esztendeje a zalai szervezet tagja, sőt, az egyesület felügyelőbizottságának elnöke. Szegeden szerzett diplomát, azóta a „hírös város” a második otthona a békéscsabai fiatalembernek. S bár a szegediek az utóbbi években letették névjegyüket a szakmában, jó tudni, hogy negyven éve még nem volt csillagász a városban, sőt, egy odesszai vendégoktató kezdeményezte az egykori József Attila Tudományegyetemen egy szovjet távcső beszerzését, amely méreténél fogva a Bajai Obszervatóriumban kapott ideiglenesen több évig helyet. Szatmáry Károly csillagász alapította a tanszéket, akiről később kisbolygót is elneveztek, és első hallgatóival a változócsillagokat kezdte kutatni. 1990-ben végül helyi adományokból megépült a csillagvizsgáló. Innen indult Sárneczky Krisztián vezetésével a világ egyik legsikeresebb aszteroidavadász projektje. A csillagvizsgálót azóta is önkéntes alapon gondozzák, fejlesztik, tartanak bemutatókat, pályáznak. És elindították az Egy hét a csillagok alatt országos programsorozatot.

– Barna Barnabás és Ordasi András ötlete alapján kezdődött minden, ők indították a programot, majd később Olivér, idén pedig én is csatlakoztam a csapathoz – mesélte Tamás. – A csillagos égbolt mindenkié, mindenki számára élményt jelent, ez volt a program kiindulási pontja. Magyarországon nagyon sok szakmai egyesület, szervezet működik. Az volt a célunk, hogy közösséget építsünk, összefogjuk őket. Segíteni szerettünk volna abban is, hogy a helyi csoportok vagy az amatőr csillagászok még jobban elérjék a közönségüket. Az országos megjelenés sokat lendített tevékenységük népszerűsítésében, az interaktív térképen minden megtalálható: ki és hol tartja a távcsöves bemutatót, előadást. Van, hogy fesztiválhoz csatlakozunk, de akad önálló megkeresés is. Tavaly, a harmadik évben 15 ezer látogatónk, 150 programunk és 70 helyszínünk volt. Idén hasonló eredményről, számadatról számolhatunk be (180 program), ám az időjárás nem volt annyira kegyes. A hét első felében több rendezvényt le kellett mondani. Szerencsére a finálé már jól sikerült, így sokan személyesen láthatták a hullócsillagok záporát, a borult idő ellenére becslések szerint több mint 10 ezer embert mozgattunk meg. Most itt a táborban arról beszélgettünk az osztrákokkal és az erdélyiekkel, hogy ezt az egyre jobban kedvelt programot jó lenne akár a határon túlra vinni. Először a környező országokba, aztán még messzebbre. Persze nem szeretnék a főszervező, Barna nevében beszélni, de ez is lehet majd később célkitűzésünk.

A szervező hozzátette, egyelőre épp elég munka, hogy a tíznapos rendezvény résztvevőivel levelezzenek, egyeztessenek. Az augusztusi eseményre hónapokon át készülnek. Tamás egyébként szerencsésnek mondja magát: Szegeden kiváló a csapatmunka, a zalai táborban nagyon fontos tapasztalatokat szerez, imádja a hobbiját, s örül, ha ezt a lelkesedést minél több embernek átadhatja. Nem mellesleg asztrofotóinak köszönhetően az égbolt élménye kézzel fogható mások számára. S hogy miről ismerni fel a jó csillagászt? Tamás szerint nem akadnak le a napi ügyes-bajos dolgokon, hanem annál jóval messzebbre tekintenek. Többségük komoly közösséget épít, átadja a tudását, megosztja tapasztalatát. Ahogy az augusztusi csillaghullások ideje alatt: amikor látjuk a légkörbe csapódó, több milliárd éves meteoroidok (kövek és porszemek) köré kirajzolódó ioncsatornákat vagy rádióantennán keresztül halljuk a visszaverődésüket, esetleg kézzel foghatjuk a földre érkező meteoritokat, kondrumokat (kicsiny, több milliárd éves kőzetgömb). Egy csillagász természetesen készséggel válaszol kérdésünkre, bármikor.