A nagykanizsai Tip-Top kispályás labdarúgócsapata a '90-es években mindent megnyert

- Fityeházon nőttem fel, gyerekként, amikor csak lehetett, a szabadban voltunk a barátokkal, futottunk és kerékpároztunk - mesélte Lánczos Attila. - Aztán a család Nagykanizsára költözött, a Rozgonyi-óvodában eltöltött egy év után az akkor induló Attila-iskolába felvételiztem, annak is a sportosztályába, ahova egyből nem vettek fel. Sporteredményeim alapján negyedik osztályban átvettek, onnantól az atlétika lett a fő irány, a téli időszakban pedig tornásztunk. Az atlétikán belül háromtusákon indultam, így futás, ugrás és kislabdahajítás szerepelt a programban, mely később kiegészült ötpróbává, ahol már súlylökésben és hosszútávfutásban is lehetett indulni. Az iskola keretei között Pusztai Laci bácsival sokat edzettünk, de másodmagammal 8. osztályosként csatlakoztunk az Olajbányász atlétika szakosztályához, ahol Lengyák György és Parti Tibor edző foglalkozott velünk.

Nem egyfajta irányt követett, hanem szinte mindenben kipróbálta magát. Lánczos Attila nyert hosszútávú megyei futóversenyt többször a Sétakertben és egyéb más kijelölt pályákon is. Megyei szintű hármasugrás-bajnokságon is bizonyított, csapatukkal az országos diákolimpia döntőjében remekeltek Kaposváron. De futott úgynevezett kismaratont egy nemzetközi erőpróbán a fővárosban, aztán gerelyhajításban és súlylökésben szerzett megyei második helyezést.

- A katonaság alatt megnyertem a hadtestbajnokságot gátfutásban, hármasugrásban és távolugrásban - sorolta tovább az élményeit. - A hadseregbajnokságon a Népstadionban ötödik lettem hármas- és távolugrásban. Kézigránátdobásban nem indultam, de átdobtam a pályát hosszában egy gyakorlógránáttal. Ha akkor indulok a viadalon, nyertem volna. Akkoriban nem bírtam még a focistákat, mert nem lehetett a pályán keresztbe átmenni edzés közben, a Simon Józsi bácsi nem engedte. A sport tagozatos gimnázium helyett az építőipari technikumot választottam és Farkas Sándor, a volt női kosárlabdacsapat szövetségi kapitányánál kosarazhattam. Aztán néhány évig kézilabdáztam is.

A labdarúgás azért közben megtalálta Attilát. Szülőfalujában, Fityeházán 17 évesen már rúgta a bőrt az ifjúsági csapatban, akkor a megyei másodosztályban, a következő meccsen már a felnőttek közé került. A következő szezonra kiharcolták a feljutást.

- Tizennyolc éves lehettem, amikor télen egy ismerősöm invitálására szerepelhettem a Tip-Top csapatában - mosolygott. - A csapat vezetője, Kónya Antal szinte azonnal kiválasztott és lehetőséget adott a bizonyításra. Felső Attila barátommal együtt érkeztünk 1989-ben a gárdához, s onnantól kezdve egy kivételes sikersztori részesei lehettünk. A Tip-Top egy összetartó, ifjú vállalkozókból megalakult csapat volt, családias légkörben csak amatőr labdarúgókkal kezdtünk a Nagykanizsai Városi Kispályás labdarúgó-bajnokságban a Mindenki Sportpályáján. Mindjárt az első évben ezüstérmet szereztünk, majd elindult egy nagyon hosszú bajnoki menetelés az élvonalban. A rengeteg aranyérem mellett országos és nemzetközi tornán szerepeltünk sikerrel, olyan sorozatokban, ahol tapasztalt, rutinos játékosok szerepeltek.

Lánczos Attila szerint az 1990-es évek derekáig mindent megnyertek. Aztán az Olajbányász focicsapatából kiöregedett játékosok mellett a fővárosi Honvédból is érkezett focista, s így megerősödött a keret. A kiváló rutinos focisták és tehetségek s a gyors fiatalok olyan lendületet adtak a játéknak, mely kőkeménnyé tette az alakulatot. Nagyon jó barátságok alakultak ki, a feleségeikkel, sőt a gyerekeikkel együtt családias légkörben sportoltak.

- Bárhová mentünk az országban, mindenütt megismertek bennünket, tisztelet vívtunk ki magunknak, ez nagyon jó érzéssel töltötte el a gárdát - így Attila. - Előfordult, hogy elkérték a gyerekek a mezünket, amiket az aláírásunkkal láttunk el. Magyarország minden szegletébe hívták és várták a legendás csapatot a mérkőzésekre. Az akkori Kanizsa Kupákon nagyszerű összecsapásokat vívtunk a Vasassal, a Debrecennel, de említhetném a Kanárikat és RutinMixet is. A Tip-Top eredménylistája alapján egyedi, s talán országosan is kiemelkedő volt.

Hozzátette: a "tiptopos" fiúk jelenleg is, bő negyven éve rúgják a bőrt, még akkor is ha itt fáj, ott fáj, de az öregfiúknak rendezett városi kispályás bajnokságban legutóbb a második helyen végeztek.

- A rengeteg jobbnál jobb történet közül az egyik kedvencem, amikor a horvátországi Goričan labdarúgótornáján szerepeltünk - mesélt tovább. - Az egyik meccsen a helyi rendőr- és vámoscsapat ellen léptünk pályára a döntőben. Eléggé paprikás hangulatban zajlott a mérkőzés, de megnyertük. A lányok előbb hazamentek, mi csak később, a mulatozás után indultunk volna. A határon jött a feketeleves, félreállítottak bennünket és kettesével teljes motozáson estünk át. Ők így álltak bosszút a vereségért...

Lánczos Attila a stafétát Szécsi Tamásnak, az Nk. Teke SE egykori elnökének adta át.