„Pusztai rózsa”

„Pajkos ifjú rózsát lelt, / Rózsát a pusztában, / Ki sem nyílt, még bimbó volt, / Kit a szellő megcsókolt / Puszta szép virága / Rózsa, rózsa, harmatos, Rózsa a pusztában!” A versre, amelynek első versszakát idéztük, s amelyet 1771-ben írt szerelmének Goethe, Pusztai rózsa címmel szerzett zenét Schubert, amely ma is sokszor csendül fel előadásokon. Ez a tiszta, ártatlan virág a vadrózsa, vagy gyepűrózsa, netán csipkerózsa, őshonos gyógy- és fűszernövény. Latin nevén, „kutyarózsát” jelent, mert a rómaiak veszett kutya harapásának kezelésére javasolták a növényt, de ennek hatékonyságát a tudomány később nem igazolta. Magyar népies elnevezései: bicskefa, ebcsipke, főleg Zalában csicskenye,  gyepű-, parlagi- vagy vadrózsa, tüskefa. Szép virágait lengeti a szél az erdőszéleken, az utak szegélyén, felvételeink Bagod határában egy mezei út mentén készültek.