A vízpótlás a kutatók szerint 2040-től elkerülhetetlen

A rendezvényen vezető szakértők elemezték, hogy az éghajlatváltozás milyen új helyzetet teremt nagy tavaink, a Balaton, a Velencei és a Fertő tó esetében, hogyan befolyásolja ez az élővilágot és a víz minőségét, és hogy időszerű-e vízutánpótlással foglalkozni. Egyetértettek abban, hogy nagy tavaink különleges társadalmi-gazdasági jelentősége miatt létfontosságú az elővigyázatosság, mert az éghajlatváltozás már felismerhető olyan jelenségei, mint a gyakori vízhiány, komoly aggodalomra adnak okot. A Balaton esetében 1921-től rendelkezünk vízmérlegekkel, de 2000 előtt még soha nem fordult elő annyi szélsőséges helyzet, mint a 2000-2022 között, amely időszakban kilenc év során is csökkent a Balaton vízszintje, állt a tudományos ülésről kiadott közleményben.

Mint írták, sok változással járó új helyzetekre kell készülni és számos adaptációs lehetőségünk van. Éppúgy mérlegelni kell a tavakkal kapcsolatos emberi elvárások és használat visszafogását, rugalmasabbá tételét, a vízhasználat racionalizálását, mint a vízgyűjtőkön a táj- és földhasználat megváltoztatását, vagy a karsztvíz használatát. Sőt, a legfrissebb számítások szerint akár már 2040-től szükséges lehet a Balatonba más vízgyűjtőről is vizet hozni – hasonló vízpótlásokra külföldön is egyre több a terv és a példa. Mindentől óvakodni kell, ami tovább erősíti a már elkerülhetetlen klimatikus hatásokat, mint amilyenek például a mikroklímát, széljárást megváltoztató, élőhelyeket romboló tömeges beépítések a part közvetlen közelében. 

Valamennyi megszólaló szerint elsődleges az új éghajlati, hidrológiai és ökológiai jelenségek alapos követése, az okok és következmények tudományos mélységű kutatása. Nagyon sürgősen szükség van a kritikus állapotok esetén adható megoldások elemzésére és műszaki előkészítésére. Akkor kell ezt a munkát elvégezni, amikor van idő rá, és nem akkor, amikor egy válsághelyzet arra szorít bennünket. Kulcskérdés az is, hogy a társadalom kellően érzékennyé válik-e a Balaton jövője, élővilágának sorsa és ökoszisztéma szolgáltatásainak minősége iránt, mert ettől függ, hogy fenntartható módon bánunk-e a tóval és nem használjuk-e túl erőforrásait.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a Balatoni Fejlesztési Tanács és az Országos Vízügyi Főigazgatóság közös rendezvényén felkért előadók a téma legavatottabb, a Balaton kutatásában, monitorozásában az utóbbi években legtöbb vizsgálatot, kutatást végző tudományos kutatók, vízügyi és fejlesztési döntéshozók, és más kiváló szakemberek voltak. Az előadások és beszélgetések élénk vitáiban válaszokat kerestek azokra a nagy kérdésekre, hogy miként lehet reagálni a klímaváltozás módosító hatásaira, hogyan biztosítható nagy tavaink jó ökológiai állapota, térségeik természeti, társadalmi és gazdasági értékeinek megmaradása. Többen szóltak arról a dilemmáról, hogy mit lehet tenni, kell-e, lehet-e vízpótlás, és a döntésben milyen ökológiai, fizikai és kémiai szempontokat kell mérlegelni.

Gondolatébresztőt a Balatont legrégebb óta kutató Herodek Sándor, a tihanyi kutatóintézet egykori igazgatója, tartott. Kiemelte, hogy az elmúlt két évtizedben megváltoztak a klíma adatok és a tó vízmérlege, sőt újabb modellek szerint hosszú távon csakis vízpótlással biztosítható megfelelő vízszint. Emlékeztetett a 2000 és 2003 közötti aszály okozta pánikra és károkra. Akkor szakértők kidolgozták a vízpótlás lehetséges alternatíváit, de intézkedést még nem tartottak időszerűnek. Herodek szerint ma viszont dönteni kell arról, hogy a Murából, vagy a Drávából történhet-e a vízpótlás, majd pedig ki kell dolgozni egy olyan részletességű tervet, amellyel a rendszer egy-két év alatt megépíthető, ha azt vészhelyzet indokolja.

A rendezvényen részt vett Deli Daniella, az Energiaügyi Minisztérium klímapolitikáért felelős helyettes államtitkára és Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója is. A tudományos ülés  előadásai elérhetők itt: https://www.blki.hu/node/15357