Ápolóként jó példával szolgál a fityeházi Boros Károlyné

A közel egy évtizedes hagyományt megtartva a Medicina Fórum és a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság 2022-ben első alkalommal hirdette meg a Medicina Fórum kiválósági díj pályázatokat. A cég vezetőinek célja az ápolói szakma megbecsülésének javítása, fókuszba helyezése. Ezért alapították meg a Med-Econ – Medicina Fórum szakdolgozói különdíjat, melyet Boros Károlyné Ilona kapott meg, aki 39 éve dolgozik a Kanizsai Dorottya Kórházban.

- Tizenkét évig műszakos ápolóként dolgoztam, majd a pszichiátriai osztály vezető ápolója és addiktológiai konzultánsa lettem – mesélte Boros Károlyné. – Felnőtt szakápoló, diplomás ápoló, egészségügyi menedzser és okleveles ápoló vizsgát tettem. Aktívan részt vettem a kórház minőségügyi rendszerének kiépítésében. Intézetében, osztályán elsőként vezettem be az ápolási dokumentációt. Munkatársaim képzését folyamatosan segítem, oktatok, önkénteseket képzek és az általános iskolásokat buzdítom az ápolói hivatás választására.

A fórum méltatásából kiderült: Boros Károlyné különös érzékkel kommunikál a pszichiátriai betegekkel. Számos publikációja közül kiemelendő a Florance Nightingale születésének 200. évfordulója alkalmából kiadott Ápolói hivatás a XXI. században című könyve. Szakmai érdemei mellett 2020-ban az Év civil önkéntesének választották. Ápolói hitvallása alapján nagy hangsúlyt fektet a magas színvonalú, hatékony és korszerű  betegellátásra. Ennek szellemében 1995-óta, amióta a pszichiátria osztály vezető ápolója, számos az ápolást és a szakdolgozók munkakörülményeit javító, korszerűsítő megoldási módot vezetett be, ami napi szinten könnyebbséget jelent és biztonságosabbá teszi az ápolást, betegellátást. Fontosnak tartja az ápolók képzését, a személyes példamutatást és munkatársai elismerését. Különös érzékkel kommunikál a nem kevés türelmet és szakértelmet igénylő pszichiátriai betegekkel, ebbéli tapasztalatait készséggel adja át az új munkatársaknak. Az oktatás több évtizede élete fontos eleme. Számos vizsgabizottság tagjaként, vizsgabiztosként az igazságosság mellett empatikusan viszonyul a vizsgadrukkban levő ápolópalántákhoz.

- Az ápolói hivatás számomra 14 éves koromig ismeretlen fogalom volt, mivel kórházat, egészségügyi intézményt belülről nem láttam – mesélte. – Annak ellenére, hogy jól tanultam, szüleim társadalmi státusza miatt nem jelentkezhettem gimnáziumba, mivel nem tudták volna a továbbtanulásomat finanszírozni. Célkitűzésem legalább az érettségi és egy szakma elsajátítása volt. Barátnőm kérésére választottam az egészségügyi szakközépiskolát. Az iskolai tanulmányaim alatt ismertem meg a szakterületet és éreztem rá, hogy sokféle lehetőség rejtőzik az ápolói hivatásban. Megtestesíti mindazon képességeket, hozzáállást, amire a mai világban leginkább szükségük lenne az embereknek, ami leginkább hiányzik az életünkből. Ez az elfogadás, a törődés, az empátia, az odafigyelés, a rugalmasság, a megfelelő kommunikáció. Ennyi év távlatából elmondhatom, az egészségügyben dolgozni nem rutinmunka, aki kihívásra vágyik, az naponta megtapasztalhatja ennek sokoldalúságát, a sok év alatt rájöttem, hogy szeretem a kihívásokat, jó érzéssel tölt el, ha hozzátehetek valamit az eredményes és színvonalas betegellátás biztosításához. Nélkülözhetetlen a napi munkavégzés során a fokozott odafigyelés, a nagyfokú kreativitás, a pontosság, az együttműködő képesség, mivel ez  csapatmunka, egymást kiegészítő tevékenység, csak úgy tudunk eredményeket elérni, ha folyamatosan segítjük, támogatjuk egymást.

Boros Károlyé hozzátette: számos országos és regionális szakdolgozói konferencia szervezőjeként igyekszik megteremteni azt a légkört, amelyben a résztvevők jól érzik magukat és szakmai tanácsaikkal előrelendítik az adott témát. Publikációi különböző tudományos folyóiratokban jelennek meg. Megtapasztalásait igyekszik keretekbe illeszteni, konklúziókkal járul hozzá ismereteinek megosztásához.