Zalalövőn is megemlékeztek a doni áldozatokról

A Páli Zoltán plébános vezette közös imádsággal, valamint gyertya- és mécsesgyújtással emlékeztek péntek este Zalalövőn a magyar királyi II. honvéd hadsereg pusztulásának nyolcvanadik évfordulójára.  

Az északnyugat-zalai kisvárosban központjában található emlékműnél Herczeg Imre alpolgármester, a helyi általános iskola történelem szakos tanára mondott beszédet, ennek során nemcsak a történelmi tényeket ismertette, de korabeli hadinaplókból és levelezésekből vett idézetek segítségével azokat a rettenetes, embertelen körülményeket is bemutatta, amelyekkel a Don-kanyarba kivezényelt magyar honvédeknek – köztük zalalövői illetékességű személyeknek is – szembe kellett nézniük.

– Még sötét reggel eldördültek az orosz ágyúk, így kezdődött a Vörös Hadsereg rettenetes erejű tűzelőkészítése, majd offenzívája – mutatott rá az alpolgármester. – A magyar haderő megkísérelte feltartóztatni az orosz gőzhengert. A szovjet támadás első három napja kemény védelmi harcokban telt el. A vereséget nem katonáink megingása, hanem a vezetés tehetetlensége, a magyar tüzérség gyengesége, a harckocsik, a páncélelhárítás teljes hiánya, valamint a rettenetes hideg okozta.  

Herczeg Imre felidézte: a Don partjaitól mindezen körülmények ellenére a magyar ezredek vonultak vissza utolsónak. A II. magyar hadsereg összevesztesége az 1943. március 3-i jelentés szerint 147911 fő volt, közülük valószínűleg hatvanezer katonánk esett fogságba, a többiek meghaltak, megsebesültek, eltűntek. Ez azt jelenti, hogy a hadsereg közel 70 százaléka veszett el. Zalalövőről és környékéről a legtöbb katonát a 9. könnyű hadosztály 17/III-as gyalogezredébe sorozták be. Ennek az alakulatnak a veszteséglistáján hét olyan zalalövői személy neve szerepel, akik a doni harcok idején haltak meg vagy tűntek el.