A Muravidék építészete a dualizmus korában

A szerzőnek már egyetemi tanulmányai során látókörébe kerültek a Muravidék jellegzetes épületei, majd diplomamunkáját a muraszombati születésű, tragikus sorsú, az I. világháború keleti frontján 36 éves korában elhunyt Takáts Lászlóról írta, aki nemcsak az Országház főépítészeként dolgozott, de számos fontos tervezőmunkája is volt. Többek között ő készítette a kecskeméti református templom felújításának tervdokumentációját, a legtöbb munkája azonban mégiscsak a Muravidékhez kötődött.  

- Már a szakdolgozatom megírásakor ott motoszkált bennem a gondolat, hogy Takáts Lászlóval, vagy a Muravidék építészetével többet kellene foglalkoznom – mondta a szerző. – Ennek oka, hogy nagyon kevés magyar nyelvű forrás található a témáról, a dualizmus korának muravidéki építészetéről pedig csak szlovén nyelvű átfogó tanulmány született, Franc Obal, illetve Janez Balazic révén. Ezek amúgy viszonylag pontosak, de hiányzik belőlük az a lokálpatrióta megközelítés, amit egy magyar szerzőtől várnánk. A téma tehát adott volt, a kötet megírásához pedig a Magyar Művészeti Akadémia néhány éve megjelent ösztöndíjprogramja adott újabb löketet, ugyanis pályázatomat, amiben a Muravidék építészeti örökségének feldolgozását jelöltem meg, mint támogatást igénylő tevékenységet, pozitív elbírálásban részesítették.  

Pisnjak Atilla azt mondja, a dualizmus építészetére nem az egységes stílus jellemző. Egyrészt ebben a korban jelentkeznek az úgynevezett historizáló stílusok, a neobarokk, neogótikus és neoreneszánsz irányzatok, másrészt a XIX. század végére teret nyer magának a szecesszió is. Ennek köszönhetően a muravidéki épületek némelyikén rendkívül izgalmas stíluskeveredés figyelhető meg. Ilyen például a muraszombati evangélikus templom, amelynek külseje neogótikus jegyeket mutat, belsejére azonban már a szecesszió nyomta rá bélyegét.  

- A Muravidék, ahol a peremvidék jellegből kifolyólag a lakosság jelentős része szlovén ajkú volt, a dualizmus korszakában az építészet terén kifejezetten Budapest orientációjú volt – folytatta a szerző. – Ugyanazok a tendenciák tapasztalhatóak itt, mint a monarchia többi részén, azzal a különbséggel, hogy az újító formavilág, a szecesszió kissé megkésve érkezett ide, és mindvégig inkább bizonyos konzervativizmus volt érzékelhető. Néhány ritka esetben azonban szinte forradalmi megoldások is születtek, ilyennek tekinthetjük például Takáts László vasbetonhasználatát a battyándi evangélikus templomnál.  

Pisnjak Attila a kötetben két fejezetre osztva mutatja be általa kiemelkedően fontosnak tekintett muravidéki építészeti emlékeket. Az első részben a szakrális épületek – jellemzően templomok – kaptak helyet, például az a muraszombati Szent Miklós plébániatemplom is, amely a térség egyik legjelentősebb építménye volt a dualizmus korában, s amelynek terveit ugyancsak Takáts László készítette. A második fejezet a „Profán építészet” címet kapta, itt közhasznú és magántulajdonú épületekről, például iskolákról, bírósági székházakról, gazdasági épületekről, szállodákról, villákról, lakóházakról olvashatunk. Az egyes épületekről szóló leírások nemcsak az építészeti jellemzőket taglalják, de több esetben a megszületésük körülményeit is bemutatják. A kötetben mindehhez gazdag fotós illusztráció is társul, a képeket a lendvai Foto-Video Klub tagjai készítették, a grafikai munkákat pedig Orbán Péter végezte.  

- A kiegyezés utáni Magyarországot erőteljes társadalmi és gazdasági fejlődés jellemezte, ami leginkább a városodásban, azaz a városok számának növekedésében, valamint a városiasodásban, a települések belső infrastrukturális modernizációjában manifesztálódott – tért ki a profán épületekre a művészettörténész. – A városok voltak a változások kiemelt csomópontjai. Mindez a polgárság megerősödésének és státuszbéli felemelkedésének, valamint az ipari fejlődésnek volt köszönhető. Az új helyzet az építőipart addig nem látott kihívások elé állította. A polgárság ugyanis igényes volt a lakókörnyezetére, szükségleteinek kielégítésére villákat, bérházakat, kereskedelmi egységeket építtetett.