Fenékpusztán a nyár végén ismét ásatások folytak

A rómaiak története 500 éves, de a fenékpusztai régió 6000 éves múltra tekinthet vissza – mondja Havasi Bálint, a Göcseji Múzeum régész igazgatóhelyettese. Azért települtek ide népcsoportok, mert ez volt a Balaton egyik természetes átkelőhelye, továbbá a terület jól is védhető. A hajdani félszigetet víz és mocsárvilág vette körül, csak északról vezetett erre földút, oda sáncot emeltek. Az ásatások során több őskori népcsoport leletei is előkerültek, ami azt mutatja, hogy a kedvező települési adottságokat nemcsak a rómaiak, hanem más népek is kihasználták. 

Fenékpuszta régészeti különlegességét az adja, hogy a rómaiak által egykor vastag falakkal és kerek tornyokkal védett 15 hektáros területnek csupán az egy­ötöde bolygatott, illetve beépített – mondja Heinrich-Tamáska Orsolya, a lipcsei Közép-Kelet-Európai Kutatóintézet munkatársa, aki 2009-től végzi itt a feltárásokat. Más helyeken a római kori emlékek egy részét az évszázadok során elbontották, vagy ráépítkeztek, ez itt csak a 71-es út Balaton felé eső szakaszát érinti, ahol a vasút és a kerékpárút halad. De maradtak még kutatható területek itt is. A 2009-ben kezdődött ásatások fő célja a korábbi feltárások hitelesítése volt, melyek a római erőd belső épületeire irányultak. A XIX. század végén Csák Árpád régész sok épületre rábukkant, rekonstruálta az alaprajzokat, ezek azonban nem voltak pontosak, és a keltezésük is sokszor kérdéses maradt. Csák gyakran csak az építkezések során végezhetett megfigyeléseket, ezért nem is ásott mélyebbre, így nem vette észre a korábbi építési fázisokat. Az utóbbi évek munkája azt mutatja, az épületek története jól rekonstruálható. A villa mellett például egy 3000 négyzetméteres fürdő is található, ami jelzi, hogy a rómaiak nagy léptékű települést terveztek és építettek. Az új ásatások rámutattak, hogy a IV. század közepén emelt erődnek volt elődje is, egy villagazdaság. Az erőd feltehetően katonai szerepet játszott, de civil lakossága is lehetett. Pannónia feladása, 450 után megváltozott a funkciója, de a régióban továbbra is központi szerepet játszott. 

A legújabb kutatások nemcsak az erőd területét, hanem annak környékét is vizsgálják, és ezzel teljesen új perspektíva nyílik – magyarázza Havasi Bálint. Természettudományos és tájrégészeti módszerekkel nemcsak arra lehet választ keresni, kik, mikor és hogyan építkeztek itt, miként élt tovább a római kultúra a birodalom összeomlása után, hanem arra is, milyen volt a vegetáció, merre vezettek az utak, és milyen szerepet játszott a Balaton szomszédsága az erőd életében. 
Fenékpusztával szorosan összefonódik az úgynevezett Keszthely-kultúra kérdése, ahogy a kutatás a kora keresztény és római emlékeket ápoló helybeli lakosság régészeti emlékeit nevezi. A kérdés még nyitott: kik voltak ők? Helyben maradt rómaiak vagy bevándoroltak? Pannónia magyarországi területén egyedülálló az itt feltárt kora VI–VII. századból származó keresztény bazilika, amelyet e kultúrához kötnek. Az erődöt a VII. század elején elhagyták, de ismertek sírok a IX. századból, és a régészek találtak Árpád-kori leleteket is. 
Az egykori római erődről készült rekonstrukcióhoz az ásatásokon túl geofizikai felmérések, légi régészeti, illetve lézeres LiDAR-adatok adnak támpontot. Ezek segítségével rajzolhatók fel falai, tornyai, kapui és belső épületei. A IV. század közepén egy villagazdaság területére épült az erőd, ami 450-ig katonai szerepet játszott, de a rómaiak kivonulása után is tovább lakták. Az erőd építésének pontosabb keltezéséhez, illetve római kori nevének tisztázásához fontos lenne a feliratos kőanyag – mondja Hein­rich-Tamáska Orsolya. Ez azonban minden bizonnyal a keszthelyi és környékbeli épületek falaiban nyugszik. A IX. században, a Karoling-korban Zalaváron építkeztek belőle, később a keszthelyi várba is került innen nyersanyag. A Festeticsek a XVIII. századtól kezdték építeni a majorságot, akkor még állt az erőd nyugati fala, és Rómer Flóris 1864-ben készült felmérése szerint még 100 év múlva is megvolt. Azután gyorsulhatott fel a pusztulása. 
A kérdésre, mikor milyen szempont szerint választják ki az újabb ásatási helyszíneket, Havasi Bálint ezt feleli: megtervezett és átgondolt döntés nyomán. Ezen túl a területért régészetileg felelős intézmények, a keszthelyi Balatoni és a zalaegerszegi Göcseji Múzeum a beruházásokhoz kapcsolódó úgynevezett mentőfeltárásokat is végeztek. Most folyik a majorsági épületek helyreállítása, fontos tehát a régészek és a beruházók együttműködése, el kell érni, hogy az új vezetékek, csatornák ne károsítsák a műemléki értékeket. A majorság építése során ugyanis a nyugati falhoz kifelé kapcsolódó kerek tornyokat részben megbolygatták, de az épületek más falai alól, valamint a belső udvarokból is kerültek elő római kori maradványok. A közös tervezési fázis mindkét fél számára előnyös, ez sajnos nem magától értetődő. A felújítás ugyanis a nyugati kaputoronyra irányuló idei ásatás területét is érintette, a majorsághoz vezető új utak szélesítése pedig komolyan veszélyeztetné a rendkívül jó állapotban megmaradt római kori falakat. 
A fenékpusztai régészeti munkákban 2009-től 2017-ig részt vett a heidelbergi egyetem is, 2020-tól Heinrich-Tamáska Orsolya és lipcsei, illetve berlini diák­jai végzik azokat, és magyarországi régészeti tanszékek diákjai is dolgoznak itt. A nyugati kaput idén tárták fel, a déli és északi már ismert volt. E három kapu alaprajza megegyezik, de a falak megtartása és a későbbi beépítések minden esetben egyedi eredményeket hoztak. 
Végére érnek-e egyszer a régészeti munkák, és megelevenedhet-e a fenékpusztai római erődítmény a nagyközönség előtt is? Közel 130 éve folynak itt ásatások – felelik a régészek. Nem is lehet, de nem is kell ezek folyamát és intenzitását felgyorsítani. Hagyni kell belőle az utódoknak is. Ami a földben marad, az védve lesz a jövőnek, az ásatás ugyanis egyben rombolás is. A régészeti módszerek fejlődnek, a mai szakemberek sem úgy dolgoznak már, mint elődeik. A legújabb műemlékvédelmi felfogás szerint nem az épületek visszaépítése most az irány, ezt már a digitális bemutatás pótolja, hanem egy régészeti park kialakítása, amelynek bejárása lehetőséget ad a lelassulásra, miközben kulturális impulzusokat nyújt. A mai múzeumoknak is ez a céljuk. Az erődtől délre nagyrészt feltáratlan még egy közel 5000 sírból álló temető is. 
Ma még azt sem tudjuk, miképp nevezték a rómaiak ezt az erődöt – mondja Heinrich-Tamáska Orsolya. Nem állták meg a helyüket a tudományos vitákban a korábbi feltételezések, hogy Valcum vagy Mogentiana romjait rejti itt a föld. Ezért egy latinizmussal pótolják: Fenékpusztán egy Castellum Pannonicum Pelsonense (a Balaton melletti pannóniai erőd) nyo­mait kutatják.