Alsórajk átalakuló, vendégekre váró település pusztuló kastéllyal, de patinás történelemmel

– Az avatására meghívtuk a leszármazottakat is, de lévén idős emberek, nem tudtak eljönni, azt írták, nagyon örülnek annak, hogy őrizzük a rokonuk emlékét. Hát hogyne tennénk, hiszen értékes hagyatékkal ajándékozott meg bennünket a világhírű művész, amit sajnos most nem tudunk megmutatni, mert körkiállításon van a gyűjtemény. Az egykori iskolából, szülőházból alakítottuk ki a faluházat, amelyben berendeztünk emlékszobát is a hagyaték számára. Az új posztamensek is készen vannak, de a szobrok, a képek még nem érkeztek vissza, ezeket már a koronavírus-járvány kitörése előtt elvitték, hogy más falvakban is kiállíthassák őket. Egyedül a Vénusz- és a Petőfi-szobor látható most nálunk – vázolja a Kisfaludi-hagyaték mai sorsát Neuhold-Marton Nóra Ibolya polgármester, aki a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” turisztikai sorozatunkban mutatja be Alsórajkot.

Kisfaludi Strobl Zsigmondnál maradva, alkotásai közül egyet biztosan minden magyar ismer, ez a budapesti Szent Gellért-hegyen álló Szabadság-szobor (eredeti címén „Pálma­ágat tartó alak”). Kisfaludi pályája a két világháború közötti időszakban teljesedett ki, alkotott Európában, Amerikában, de az egyik legtöbbet foglalkoztatott szobrász volt 1945 után is. Kostyál László rövid összefoglalójában ezt olvashatjuk róla: „Alsórajkon született. Édesapja mint szegény sorsú falusi tanító az iskola épületében lakott. Bár a későbbi művész alig hároméves volt, amikor apját Nagypáliba nevezték ki, Alsórajk mindmáig büszke nagy szülöttére, akinek 1944-ben, hatvanadik születésnapján díszpolgári címet adományozott, s ő – akinek alkotásait a világ legkülönbözőbb pont­jain őrzik megbecsült értékként az indonéziai Jakartától a szentpétervári Ermitázson vagy a londoni Viktória és Albert Múzeumon keresztül a kaliforniai Santa Barbaráig – is mindig ragaszkodott zalai gyökereihez.”

A falu közepén hatalmas fák takarásában bújik meg Koller István kúriája, amelyen egyre nagyobb fogást talál az enyészet. A Koller család az utolsó földesura volt a falunak, a második világháborút követően, az akkor még nívós kastélyba az állami gazdaság rendezkedett be. A rendszerváltás után 1990-től az épület és a patinás park az önkormányzaté lett, ide költözött a polgármesteri hivatal, a könyvtár, s itt alakították ki a Strobl-hagyaték múzeumát is. 2007-ben a kastélyt, azért, hogy megmentsék az utókornak, külföldinek adták el, s azóta az értékes birtok gazdát gazdára cserélt, a mostani budapesti tulajdonosa is árulja. Mivel magánbirtok, az önkormányzat nem gondozza a parkot, erre kapacitása sincs. Az épület állaga egyre romlik, félő, hogy hamarosan menthetetlenné válik…

A kastélyhoz közel lakik Vágó Annamária, akinek rajzaiból, festményeiből számos kiállítást rendeztek. Sok mindent tud a falu történetéről, sőt, egyes eseményeket képein is megörökített.

– 1956-ban kerültem Felsőrajkra, dolgoztam népművelőként, ápolónőként, tanítottam is, végül 1991-ben vettem meg ezt a házat Alsórajkon. Most éppen a határban lévő kőszobrokat rajzolgatom, de például segédmunkáskodtam 1993 előtt a helyi római villa régészeti ásatásán is, amit több képen megörökítettem. Megrajzoltam régi, már tán nem is álló pincéket, ezek a képek az önkormányzat épületében láthatók, mint az a festményem is, amit az egyik felújított kőkeresztről készítettem – ajánlja a képeket megtekintésre Annamária.

A településen 1239-ben alakult egy premontrei kolostor, azonban a falu első írásos említése csak 1247-ből való. Alsórajk azok közé a települések közé tartozik, melyről középkori adatokat közölt Holub József, Zala megye története a középkorban című munkájában. Az alábbi részlet a műből való: „1486-ban már két Rajkról írtak a források bizonyíthatóan külön egyházzal, külön plébánossal. 1574-ben már kisebb erődítmény állt itt a rajki udvarházak megerősítésével. A mai Várhely-pusztán állt a négyzet alakú palánkerőd olaszbástyákkal. 1588-ban a törökök elpusztították, de újjáépült. 1595-ben a szigeti bég ostromolta, de Rayki Albert visszaverte a támadást. 1600-ban elpusztult a település és az erőd is. Még 1690-ben is puszta a falu, birtokosai a pálos atyák voltak. 1748-ban már malmuk, nagy makkos és épületerdőik voltak. 1748. május 20-án jelentették: Skublics Sándor 20 vagy több emberrel elfoglalta az alsórajki szép tőlős erdőt, amelynél jobb épületfaerdő nincs egész Magyarországon.”

1702-ben Alsórajk még Gelse filiája, temploma, papja nincs, 347 lélek él itt. A következő bejegyzés 1804-ből való, s arról tudósít, hogy Alsórajk Felsőrajk filiája lett, Alsórajkhoz tartozik Ung gazdasága is két házzal. Ungról írja 1875. 06. 30-án a Zalai Közlöny: oly nagy felhőszakadás volt, hogy az ungi hegyről egy asszonyt lesodort, aki meghalt.

– Ezen a patakon az én életemben is volt ilyen áradás, kislány koromban elsodort egy férfit, de megmenekült. Az áradások itt ma is gondokat okoznak – fűzi hozzá Nóra, akivel felkeressük Alsórajk temetőkápolnáját, ami valószínű, hogy a régi kápolna szentélyének romjain épült újjá. Ami fölöttébb furcsa, hogy védőszentje az a Limai Szent Róza, aki 1586-ban született a perui Limában, s ő a katolikus egyház első, Újvilágban született szentje. Hogy miért őt választották, rejtély, ő itt az egyetlen templomi védőszent Magyarországon.

– A lehetőségeinkhez mérten próbálkozunk boldogulni Alsórajkon. Itt születtem, sőt a nagyapám is tősgyökeres alsórajki volt. Az előző ciklusban alpolgármesterként dolgoztam, s akkor alakítottuk meg a Kisfaludi Strobl Zsigmond Kulturális és Hagyományőrző Egyesületet, amellyel megpróbálunk minden régi értéket megmenteni, illetve új dolgokat létrehozni. Az egyesülettel szervezzük a településünk programjait, a vírus előtt rendeztünk parasztolimpiát, szüreti felvonulást, anyák napi megemlékezést, gyermeknapot, nyaranta tábort a gyerekeknek. Volt hagyományőrző disznóvágásunk, amelyen a hagyományos eszközök használatát mutattuk be, s ezekből kiállítást is nyitottunk. A lakosok száma 328, eladó házhely kevés akad. Ami pozitívum, sok gyermekes család költözött a településre. Nagy fejlesztésekhez kevés a forrásunk, de azért történtek előrelepések. A Petőfi utcában, amelyen a tőzegkitermelés és -elszállítás zajlik, új burkolatot építettünk, ami több mint 22 millió forintba került, illetve kommunális eszközbeszerzésre is fordíthattunk közel négymillió forintot. Ezek ünnepélyes átadására a cikkünket megelőző héten került sor – tudatja Nóra.

Alsórajk alatt széles völgy, a Principális mente húzódik. A falu fölött pedig a gelsei és a felsőrajki szőlőhegyek vonulatai zárják a látóhatárt.

A völgyben kis tavak víztükrein táncol a napfény. Az Alsórajk völgyében tőzeget kitermelő cég vezetője, Borda Kálmán terepjárójával körbevisz a tulajdonukban lévő mintegy 45 hektárnyi tőzeges réten.

– Egyre nagyobb helyről bányásztunk már ki tőzeget, s szépen alakulnak a helyükön létesülő tavaink. A rekultiváció során úgy állítjuk helyre a környezetet, hogy ez alkalmas legyen turisztikai, horgászati célokra. Az EU-s országokban az ilyen védett parkok a turizmust szolgálják. Sajnálom, hogy a környező falvak még nem használják ki e páratlan tájban rejlő turisztikai lehetőségeket. Hiszem, hogy előbb-utóbb eljön ennek is az ideje… – reménykedik Borda Kálmán.