Hétköznapi hősök Zalában – Erdélyi Péter a mai napig emlékszik a buszbalesetben kimentettek arcára

Péter édesapa, férj, tűzoltó. Hivatásos vadászként kezdte pályafutását, majd a családalapítás után váltott munkahelyet, mivel nehezen lehetett megélni akkori munkájából. Mindig vonzotta a tűzoltóság, ezért is döntött úgy, hogy ezen a pályán folytatja tovább.

- Nem messze laktunk a tűzoltóságtól, már akkor érdekesnek találtam a feladatukat. 2002-ben döntöttem úgy, hogy én is felszerelek hivatásos tűzoltónak. Egy fantasztikus csapatba kerültem, nagyon sokat köszönhetek az akkori – most már nyugdíjba vonult – kollégáknak, akik mindenre megtanítottak; és sokat köszönhetek a jelenlegi munkatársaimnak is, akikkel egy igazán összetartó egységet alkotunk.

Mindig van egy tragédia, ami élete végéig elkíséri az embert

- Sosem felejtem el, amikor 2011. júniusában egy román busz és egy szlovén kamion karambolozott a tűzoltóságunk működési területén, az M70-es autópályán. Amíg siettünk a baleset helyszínére, azon gondolkodtam és arról beszéltünk a társaimmal, hogy biztosan mindenki sikoltozni fog és pánik uralkodik a helyszínen. Azonban néma csend volt. Ijesztően nagy csend. A túlélők sokkolóan álltak a tragédia előtt, többen beszorulva, némán vagy halk nyöszörgéssel várták a segítséget. Ilyenkor a mentők is a helyszínen vannak, közösen próbáljuk a legtöbb embert kimenteni úgy, hogy ne legyen nekik nagyobb egészségügyi problémájuk, mint amit a baleset okozott. A szerencsétlenségben hatan vesztették életüket, és több ember beszorult az ülések közé; az ő arcukra a mai napig emlékszem, miközben szabadítottuk ki őket. Amikor hasonló buszt látok, ezek a pillanatképek mindig előjönnek bennem – emlékezett vissza Péter. 

Ha megszólal a riasztó, egyből elkezd kalapálni a szív

- A mai napig, ha megszólal a riasztó, egyből elkezd erőteljesen verni a szívem. Azonban nincs lehetőség ezen gondolkodni, muszáj az eseményre koncentrálni. Menni kell. Általában rövid információkat tudunk csak meg: például hogy autóbaleset történt, két ember beszorult. És már pörögnek a gondolatok: mekkora lehet a sérülés, milyen eszközöket használunk, miként áramtalanítunk. Amikor pedig odaérünk és látjuk mi történt, kikapcsol az agyunk: nem gondolkodunk, tudjuk, mit kell csinálni, tesszük a feladatunk. Ilyenkor csak az van a szemünk előtt, hogy a sérültet meg tudjuk menteni, ráadásul úgy, hogy ne károsodjon tovább az egészsége.

Péter részt vett a dunai árvíznél, a sárbereki tűzesetnél és számos műszaki mentésnél már. Utoljára a Bajánsenyénél történt balesetnél volt jelen, ahol az autó megcsúszott az úttesten lévő gázolajon, letért az útról és egy vastag fának csapódott. Az autót vezető hölgyet a beleset következtében nem lehetett megmozdítani, így Péter a többi tűzoltó kollégájával az autó fél oldalát levágta, hogy a sofőrt ki tudják szabadítani, akit mentőhelikopter szállított kórházba.

- Bár sokszor rendkívül nehéz, amit csinálunk, az érzés, amikor meg tudunk menteni valakit, mindenért kárpótol. A szakma egyik legcsodálatosabb része, amikor tudod, hogy segítettél. Hogy tudtál segíteni. És ez jó érzés. Segíteni jó – mondta Péter.

Erdélyi Péter 2015. májusában a Belügyminisztérium által Bátorsági Érdemjelet kapott, mely a kiemelkedő helytállás, különösen bátor, élete, testi épsége közvetlen veszélyeztetésével járó magatartás elismerésére adományozható. 2021-ben első helyezést ért el a Belügyminisztérium Tudományos Tanácsának pályázatán.