Két új néprajzi tárlat a Galéria és Múzeumban

Az épület azon részén, ahol egy régészeti és egy szakrális kiállítást is elhelyeztek. A tárlatok egymás mellé párosítása sem véletlen, a Galéria és Múzeum vezetőségének szándéka szerint az épület ezen részében öt témakörben mutatják be a Lendva-vidék múltját.

– Amikor két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány miatt Szlovéniában be kellett zárni a múzeumokat, akkor a lendvai Galéria és Múzeum vezetősége úgy döntött, hogy felújíttatja a vár északi szárnyának emeleti részét – magyarázta az intézmény Bátky-díjas főmuzeológusa, dr. Lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató. – Azt a részt, ahol korábban is állandó kiállítások voltak, Oloris címmel egy régészeti tárlat, ami még a kilencvenes évek közepén nyílt meg, a 2006-ban létrehozott Hetési textilkultúra című kiállítás, illetve egy kisebb szakrális gyűjtemény foglalja el. A felújítást és az új tárlatok kialakítását nem véletlenül időzítettük erre az időpontra, a Galéria és Múzeum ugyanis 2023-ban fennállásának ötven­éves jubileumát ünnepli.

Dr. Lendvai Kepe Zoltán hozzáteszi, az öt témakörből álló, mintegy kétszáz méternyi alapterületen elhelyezett állandó kiállítások erre az évfordulóra válnak teljessé – azaz a szlovéniai magyarság történetét térképeken, egyéb dokumentumokkal, illetve számadatokkal bemutató bevezető részt jövőre alakítják ki –, s ugyancsak erre az időpontra készülnének el a tárlatokat kísérő publikációk is, amelyek a Lyndvamuseum című folyóirat aktuális számaiként jelennének meg.

A két új kiállításról szólva dr. Lendvai Kepe Zoltán elmondta: Lendva-vidék négy európai nemzet és kultúra, azaz a magyar, a szlovén, a horvát és az osztrák/német találkozási pontján terül el. A földrajzi elhelyezkedésből fakadó kulturális kölcsönhatások természetesen a néprajz területén is megmutatkoznak. Ezen kölcsönhatások nyomai egyaránt megmutatkoznak a mezőgazdaság, a szőlészet, a fazekasság és az építészet, de leginkább a gasztronómia területén. A gasztronómia az, amit úgymond az idegenből elsőként és leghamarabb befogadnak az emberek. Így történt ez a múltban – például az amerikai kontinensről származó paprika, paradicsom, burgonya vagy kukorica meghonosodása esetében –, de így van ez a jelenben is, gondoljunk csak az olasz, kínai, thai vagy török konyha térnyerésére. Ami a Lendva-vidék gasztronómiájának kialakulását illeti, szintén a többnemzetiségre vezethető vissza, a néprajzkutató szerint elég, ha csak a vágottzsírt, a vindőshúst, a bujtarépát, a perecet, a rétest, a dödöllét, a tökmagolajat, a bográcsot vagy a véres hurkát és más hajdinás ételeket említjük meg, amelyek nagyon gyorsan népszerűvé váltak a térségben.

– Az új néprajzi kiállításban az elődeinktől 1973 óta, a lendvai múzeum mindenkori munkatársai által összegyűjtött tárgyak láthatók – folytatta a főmuzeológus. – A mintegy 250 tárgyat bemutató új néprajzi kiállítás összesen 120 négyzetméteren terül el, ezeket a tablókon szlovén és magyar nyelvű szakszöveg kíséri. Az egyik fontos szakmai feladatunk az volt, hogy a már meglévő régészeti kiállítást hogyan kapcsoljuk össze az új néprajzival. Véleményünk szerint erre a legjobb megoldásnak a népi kerámia, illetve a fazekasaink öröksége bizonyult. A 4000 éves régészeti és a 200 éves néprajzi kerámia közötti átmenetet a kiállításban a fekete kerámia és a mázatlan, vagyis zománc nélküli cserép­edények képviselik. A két tárlat összekapcsolását szimbolizálja az az autentikus, térségünkre jellemző, bal oldalról hajtott forgótengelyű orsós fazekaskorong is, amely az új néprajzi tárlat fontos részét képezi.

Dr. Lendvai Kepe Zoltán A Lendva-vidék néprajzi öröksége című kiállítás bemutatásaként azt is elmondta: a terem falának mentén az állattartáshoz és a földműveléshez szükséges mezőgazdasági eszközöket helyezték el kerti, szőlőművelési és gyümölcstermesztési szerszámokkal kiegészítve. A sor a kenyérsütéshez és a tökmagolaj sajtolásához szükséges eszközökkel zárul. A terem jobb oldalán pedig őseink konyhai tárgyait, valamint méhészettel, mesterségekkel és barkácsolással kapcsolatos eszközöket láthatunk. A konyhai tárgyakat az általános múzeumi gyakorlattól eltérően nem funkció, hanem alapanyaguk – fa, fém, kerámia vagy agyag – szerint csoportosították. A tárlat kapcsán a néprajzkutató azt is elmondta: egy múzeumi gyűjteményből általában a reprezentatív tárgyakat mutatják be a közönségnek, Lendván is ez történt. A kiállításon látható tárgyak jelképesek, azaz a rendelkezésre álló gyűjtemény legjobb állapotban fennmaradt, legszebb, netán legnagyobb méretű darabjai. Az egykori falusi, paraszti élet sokszínűbb, nehezebb, kormosabb és piszkosabb volt annál, mint amit a kiállítás sugall, de a tárlat összességében mégis jól mutatja, hogyan éltek őseink.

– Az új állandó néprajzi kiállítás második termében a Hetési népi textilkultúra című tárlat látható – kalauzolt tovább a főmuzeológus. – Ez esetben a 2006-ban létrehozott kiállításunkat értelmeztük és rendeztük újra. A tárlatot új fotókkal és szakszöveggel egészítettük ki, különös figyelmet fordítva a muravidéki magyarság legjelentősebb néprajzi örökségének számító hetési női és férfi viseletre, amely idén januárban hivatalosan is bekerült a Magyar Értéktárba, elnyerve a kiemelkedő nemzeti érték címet.

Dr. Lendvai Kepe Zoltán hozzátette: az új néprajzi kiállítások kialakításának finanszírozásához mind a szlovén, mind a magyar állam hozzájárult. Utóbbi elsősorban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. révén nyújtott az intézménynek támogatást. A tárlatok berendezésében, illetve a szakszöveg megírásában Baumgartner Dubravko, a Galéria és Múzeum igazgatója, valamint szintén etnográfus végzettségű felesége, dr Kepéné dr. Bihar Mária volt segítségére. A főmuzeológus kérdésünkre elmondta azt is: a Hetési népi textilkultúra című tárlatuk teljesen egyedi, sehol másutt nincs még egy olyan kiállítás, amely ilyen komplex módon mutatja be a térségre jellemző öltözetet, textil­kultúrát. A Galéria és Múzeum vezetősége a kiállítás megnyitása óta eltelt rövid időszakban azt is tapasztalta, hogy jelentős igény mutatkozik a néprajzi tárlatok iránt. Elsősorban a Magyarországról érkező, gyakran csoportos látogatók, vagy a Lendván, illetve térségében pihenő turisták részéről tapasztalják ezt. Mindez meg is erősíti őket abban a szándékukban, hogy az intézmény fennállásának ötvenéves jubileumára, az említett öt kiállítással komplex módon mutassák be a Lendva-vidék múltját.