Nagykanizsán a Nagy-Magyarország emlékműnél emlékeztek Trianonra

Az esemény hagyományosan a Himnusz hangjaival vette kezdetét, majd Balogh László polgármester mondott köszöntőt. A város első embere Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak - Trianon emléknapjára című művének gondolatiságára támaszkodott beszédében.

- 1920 június 4-én megszakadt a természet rendje, hagyaték nélkül maradt a gyermekek kölcsönkapott világa - jelentette ki Balogh László. - Népek és kultúrák szóródtak a szélbe, legendák és hitek porladtak a sziklán, egy ország, egy nemzet hullott a mélybe, megcsonkított testtel és megalázott lélekkel, mert nem "laktuk be" a Kárpát-meedencét. Ott álltak apák és anyák, ott álltak az ezeréves ősök megfosztott becsülettel, elrabolt tisztességgel. Száz év magánya után most mégis - megfogyva bár, de törve nem - él nemzet e hazán!

Cseresnyés Péter, az ünnepi szónok egyebek közt arról beszélt: a mai napig léteznek olyan árnyak, hallatszanak odavetett nyilatkozatok, amelyek a gyalázatos trianoni nemzetvesztéshez vezető nyugat-európai gondolkodást idézik.

- Illúzió azt hinni, hogy ma már nehéz e törekvések nyomára akadni - fogalmazott a képviselő. - Mert például miként tekintsük arra a tényre, az Európai Unió az etnikai kisebbségek és nemzeti szórványok jogainak megőrzéséhez nem nyújt érdemi segítséget, viszont a kontinensekről kéretlenül érkezők befogadást és támogatást kapnak a befogadótól. Ennél is nyilvánvalóbb azonban az a nyers fenyegetettség, amit az elmúlt években a legpregnánsabban Kárpátalja magyarsága kényszerült átélni. Bizonyára vannak, akik az agresszió ellen védekező ukrán nemzet nehéz helyzetében úgy gondolják: ezt a kérdést zárójelbe kellene tenni. Azonban a hallgatás cinkosság lenne, nem tehetünk úgy, mintha az erőszakkal és jogi fortélyokkal a kárpátaljai magyarokra gyakorolt asszimilációs nyomás ne lenne százezernyi honfitársunk napi szintű nehézsége.

A megemlékezésen - melynek végén koszorúzásra került sor - a Kanizsai Fiatalok Közössége, a Kanizsa Lovasklub Hagyományőrző Császár Huszárjai, a Történelmi Vitézi Rend Nagykanizsai Hadnagysága, valamint a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Zala Megyei Szervezete működött közre.