Öröm legyen a tánc, ne csak verseny – A Royal Dance Studió próbáján jártunk

Sokak számára ismerős lehet a Pál utcai fiúk musical Mi vagyunk a grund! című dalának fülbemászó dallama. A junior I-es csapat (13-16 évesek) próbáján önkéntelenül dúdoltam magam is Geszti Péter és Dés László szerzeményét, miközben a lányok a már díjnyertes koreográfiájukból mutattak be részleteket. Zsanett nevetve jegyezte meg az öltőzőben, hogy először nem igazán akarták a tinédzser lányok ezt a „fiús” darabot, aztán nem kellett sok idő és mindenkinek kedvence lett. Bevallom, ha fiatalabb lennék, magam is táncra perdülnék a zene hallatára.

Kétszáz gyermek mindennapjait koordinálni, versenyekre felkészíteni őket nem olyan egyszerű feladat, ám Zsanett örömmel állítja össze a „táncrendet”. Mondhatni erre született, ebben találta meg önmagát, pedig teljesen más irányt vett felnőtt élete.

- Hatévesen kezdtem tánccal foglalkozni, sokáig életem része volt, aztán tettem egy kis kitérőt kamaszként, fiatal felnőttként. Érettségi után gazdasági főiskolára jártam, irodista voltam, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem az én világom. A Hevesi Sándor Színház tánckarának voltam tagja, akkor kezdtem azon gondolkodni, hogy tánciskolát indítok. Egy ideig párhuzamosa vittem a két területet, de néhány éve már teljesen a csapataimnak élek, mondhatjuk így.

- Milyen képzettség szükséges ahhoz, hogy ilyen iskolát alapítson valaki?

- Van egy alapfokú művészeti iskolai végzettségem, nyolc évig jártam művészeti iskolába, majd Pápán elvégeztem egy táncinstruktori képzést. Ez a szakma folyamatos tanulást, nyitottságot, felkészülést igényel, tehát mindig fejlesztjük magunkat. Fontos, hogy egyénileg és csapatként is mindig kapjunk új impulzusokat, megismerjük a modern technikát, tisztában legyünk a legújabb stílusokkal. Két társammal együtt végzünk most egy olyan képzést például, ami a nyújtást helyezi fókuszba. Lukács Lilla és Szabó Edina Melinda évek óta segíti munkámat, az egyesület oszlopos tagjai. Ők a felnőtt korcsoportban versenyeznek szólóban és duóban egyaránt. Lilla inákbb az óvodásokkal foglalkozik, Edina pedig a Lentiben indult csoportot viszi.

- Az egyesület hogyan egyensúlyoz a művészi tánc és a sport között?

- Nehéz megtalálni az arany középutat. A színház miatt azért a művészeti vonal is közel áll hozzám. Az évek alatt beleépült technikáinkba a talajtorna, az akrobatikus tánc, amit showelemekkel ötvözünk.

- Mennyire globális a tánc műfaja? Mennyi idő alatt ér el például egy-egy Ázsiában, Amerikában kedvenc stílus?

- Szerencsére a lányok mindig hoznak valami új ötletet, ők naponta követik a trendet. Közösen eldöntjük, s ha valamilyen új lépést szeretnének megtanulni, akkor természetesen beépítjük a koreográfiába. Ezek a távoli országok azért előttünk járnak tudásban, látványban, de úgy érzem, hogy nem nagyon maradunk le a világ áramlatától.

A minősítés, a minőségi munka fontos a táncegyesületek működésében, munkájában. A Royal Dance Studio is bekapcsolódott ebbe a folyamatban, ugyanis idén már ők is szerveztek területi minősítő versenyt, méghozzá Keszthelyen. Társegyesületektől, szülőktől, gyerekektől pozitív visszajelzések érkeztek. Hagyományt szeretnének teremteni ezzel csakúgy, mint a második alkalommal rendezett egész estés gálájukkal, amit az Art moziban láthattak a nézők, izguló hozzátartozók. Fontos tehát a versenyzés, minősítés, ám mégsem ez a legfontosabb, mondja Zsanett.

- A gyerekekben természetesen él a vágy, hogy megmutassák, mennyire haladtunk előre, mit tanultunk, de sokkal inkább az a cél, hogy jól érezzék magukat, szeressenek mozogni, javuljon a testtartásuk, változtassanak az életmódjukon. A tánc sok mindenre kihat az ember életében, s tényleg az a legjobb, amikor mindezt örömmel tesszük.

Másik sarkalatos pont minden tánccsoport életében a nemek aránya, különösen itt, ahol azért a modern elemek vannak túlsúlyban.

- Vidéken még mindig kevesebb a bátor fiú, aki a látványtáncot magáénak érzi. Pesten, Győrben már jóval többen táncolnak ebben a stílusban. Jó lenne persze, ha az emelésben és az akrobatikus elemeknél például a lányok nem egymásra hagyatkozhatnának. A pandémia előtt még 12 fiú járt hozzánk, ők sajnos lemorzsolódtak. De mindent összevetve nem bánkódunk, csupán figyelünk, hogy a koreográfia így is teljes legyen.