Erdélyben koncertezett a Zalaegerszegi Vegyeskar – Csodás templomokban énekeltek

Mindig melegséggel tölti el az ember szívét, ha határon túl magyar a magyarral találkozhat. Ebben az esetben nemcsak a közös anyanyelv, hanem a zenei kultúra volt az összekötő kapocs az egerszegi és a vendéglátó kórus között. Szentimentálisnak hangzik, de az ismeretség a koncertkörút végére barátsággá erősödött.

- Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő 2019-ben kiírt Forrás a zenének - feladat a zenésznek című pályázatán nyertünk, aminek köszönhetően több hazai koncertet adtunk, és a pályázat része volt, hogy határon túli, magyarlakta területekre is eljussunk – avat be a részletekbe Kovács Kata, a vegyeskar karnagya, vezetője. - Két évvel ezelőtt felvettük a kapcsolatot a marosvásárhelyi és a kolozsvári kórusokkal, s 2020 májusára terveztük az indulást. A világjárvány miatt akkor sajnos meghiúsult az utazás. Idén zárul a projekt, így a határidő szűkössége miatt igyekeztünk még tavasszal kijutni Erdélybe. Nagyon örülünk, hogy a korlátozások megszűnése mindezt lehetővé tette. A marosvásárhelyeiek a Zalaegerszeg – Marosvásárhely Baráti Körnek köszönhetően már ismerték a várost, mi pedig egészen véletlenül találtunk egymásra az Eufónia Pedagóguskórusra. Karnagyuk szintén színházi ember, akárcsak én, így a hasonló beállítottság miatt nagyon hamar megtaláltuk az összhangot.
 

A kirándulással egybekötött körút számos állomásáról kedves emlékekkel tértek haza. A leszervezett koncertek mellett szinte minden alkalmat megragadtak, hogy az erdélyi templomokban énekeljenek, így az eredetileg kettőre tervezett sorozat hamar tízállomásos, rögtönzött koncertkörúttá változott. Hiába, ha valaki zenészként utazik a nagyvilágban, nem tagadhatja meg magát.

- A kórusnak régi jó szokása, hogyha bármelyik templomba, kápolnába bemegyünk, akkor nekünk azonnal ki kell próbálni az akusztikát és éreznünk kell az épületnek az atmoszféráját – mondja nevetve Kata. - A jelenlévő hívek, turisták természetesen nagyon hálásak a szórakoztatásért, nekünk pedig megható a fogadtatás és az élmény. Az egyik tervezett koncertünk a Tordai-hasadék megtekintése után a Bolyai téri Unitárius Templomban volt Marosvásárhelyen. Nekünk negyven, a vendéglátónknak húszperces műsoridejük volt, majd a végén közösen énekeltük a Josh Groban Mit ér egy hang című szerzeményét és Kodály Zoltán Esti dalát. Az erdélyi útra nagy örömmel készültünk, új műveket tanultunk. Egy fiatalon, 18 évesen elhunyt zeneszerző, Keserü Balázs Szengotthárdi miséjét nemrég adtuk elő Szentgotthárdon, abból énekeltünk tételeket, valamint újítottunk fel korábban tanult egyházi műveket.

A koncertkörút természetesen nem lenne teljes, ha nem gazdagodtak volna zeneileg, szakmailag.

- Számunkra a szakmai többletet az jelentette, hogy a két kórus tudásban és lelkületben sokban hasonlít egymásra. Hihetetlen módon összepasszoltunk, ritkán van ilyen érzésem más kórusokkal. Mindenképpen szeretnénk ezt a kapcsolatot fenntartani. A marosvásárhelyiek egy jazz miséből énekeltek részleteket, ami nagyon megtetszett nekünk is. Meghívtuk őket, így jövő tavasszal remélhetőleg közösen szólaltatjuk meg itthon az általuk énekelt mű vegyeskari változatát.

Az egerszegi vegyeskar régi-új helyeket látogatott meg Erdélyben. Voltak Bánffyhunyadon, Kolozsváron, Szovátán, Korondon, a Tordai-hasadéknál, az ezeréves határnál, a gyimesbükki Rákóczi-várnál, a Szent Anna-tónál, Segesváron, Gyulafehérváron, Aradon. Gyergyószentmiklóson – ugyancsak spontánul - az örmény-magyar templomban egy pappal beszélgettek, majd természetesen rövidke koncertet adtak. A legemlékezetesebb talán mégis az volt, amikor a csíksomlyói kegytemplomban énekelhettek. A nevezetes szakrális épületbe amúgy sem könnyű bejutni, Kata többszöri levélváltással tudta leegyeztetni az időpontot a templomigazgatóval, P. Guia Hugo testvérrel. Így végül a szombat délutáni zsolozsma előtt fél ötkor beléphettek a szakrális épületbe, ahol kísérőjük, Vissi Barnabás ült az orgonához. Azt a felemelő érzést azóta is többször emlegetik egymást között, ahogy az érkező hívek hallhatták az egyházi műveket az egerszegi kórus előadásában a meghitt hangulatú, ezúttal hatalmas tömeg nélküli zarándokhelyen.