Ukrán gyerekek a zalaegerszegi óvodákban

Kedd délelőtt a Zalaegerszegi Belvárosi II. számú Óvoda Kosztolányi Dezső téri Tagóvodájában pillanthattunk be a délelőtti foglalkozásra, ahol a magyar gyerekek és a négy, Ukrajna hadműveletek sújtotta területeiről érkezett kisgyermek együtt énekelt, játszott. Szerencsére a nyelvi nehézségek is áthidalhatók, mivel Varga Valentina dajka, aki maga is Kijevből érkezett még 1995-ben, oroszul beszél a gyerekekkel, akik így beilleszkedhetnek a csoportba.

A dajka nagyon aggódik Kijevben élő családtagjai- ért, ezért kettőzött oda- adással foglalkozik a háború elől menekült, Zalaegerszegre érkezett családok kisgyerekeivel, akiket a Kosztolányi téri tagóvodában helyeztek el.

– A Petőfi-oviban dolgozom dajkaként, de átjöttem, hogy segítsek a nyelvi nehézségek megoldásában. Négy kicsivel foglalkozom, szerencsére hamar feloldódtak, szívesen részt vesznek minden játékban, feladatban. Az egerszegi gyerekek csodálatosan segítőkészek, sőt a családok is. Az anyukák, nagymamák szinte mindennap kapnak az ide járó gyerekek szüleitől valamilyen adományt, nagyon hálásak érte. Nehéz nekik, csak nőkről van szó, a férfiak otthon kellett, hogy maradjanak. Az ember szíve elfacsarodik, amikor hallja, hogy fiatal anyuka négy gyerekkel kelt útra egyedül márciusban, s jó, ha hozzátartozókat talál, akik a munkalehetőségek miatt már korábban eljöttek Ukrajnából. Engem is nagyon megvisel ez a helyzet, sokszor sírok, amikor rájuk nézek, pedig szerencsére vidámak ezek a csöppségek. Csak az első pár nap volt nehéz, gondolom, az utazás során sok mindent láttak, átéltek. 

Egy négyéves szöszke kisfiú és három copfos kislány követi közben az óvónénit, aki körjátékot tanít nekik. Halljuk, a magyar gyerekek igyekeznek orosz szavakat tanulni, hogy beszélhessenek új barátaikkal, s ugyanígy nyitott a magyar szavak elsajátítására Venjamin, Vladiszlava, Valeria és Eva is. Valentina minden évben hazament eddig, két felnőtt lánya is jól ismeri édesanyjuk szülőföldjét, beszélnek is oroszul, ukránul. Hogy mikor láthatják Kijevben maradt nagymamájukat? Ne is kérdezzem, sóhajt Valentina. 

– Nagyon kötődöm a mai napig. Én, ha becsukom magam mögött az otthonunk ajtaját, csak oroszul beszélek, még a macskáim is értik.