Igazi élményt jelentett a látásfogyatékosoknak és a vakoknak a zalaegerszegi Tapintható univerzum kiállítás

– Népszerű májusi sportnapunkat az idén is a Tungsram alsóerdei szabadidőközpontjában tartjuk. Nyáron ellátogatunk a Göcseji Múzeumba, reméljük, ősszel megtarthatjuk hagyományos egészségnapunkat, ismeretterjesztő programjaink között történelmi, egészség- és bűnmegelőzési előadások szerepelnek, s megismerkedünk Vajda József zalai népdalgyűjtő munkásságával is – sorolta Choma Balázs, az egyesület elnöke.

A közkedvelt kirándulások sem maradnak el. Úti céljaik között szerepel Velem, Pécs, Güssing. Két műveltségi vetélkedőre is készülnek. Júniusban részt vesznek az ajkai sorstársak Fekete István emlékversenyén, a másikat ősz elején maguk szervezik Öveges József piarista szerzetes, fizikus és tanár munkásságából. 

– Élményeink krónikájában előkelő helyen került bejegyzésre a közelmúltban rendezett Tapintható univerzum című, előadással, tárlatvezetéssel egybekötött kiállítás. Vasi sorstársainktól hallottunk a Bakonyi Csillagászati Egyesület (BCSE) tagjai által, látássérült emberek számára biztosított nagyszerű lehetőségről. Egyesületünk nevében meghívtuk a rendezvényt az otthonunknak tekintett Keresztury VMK-ba, s a részvételt biztosítottuk keszthelyi és kanizsai sorstársainknak is. Segítségünkre voltak a máskor is készséges zalaegerszegi Vega Csillagászati Egyesület tagjai; egy hónappal a kiállítás előtt Bánfalvi Péter amatőr csillagász ráhangoló előadást tartott. A rendezvényen hanganyaggal és írásban is értékes muníciót kaptunk, Ivanics Ferenc, a BCSE elnöke tájékoztatója után a két egyesület csillagászai segítették a gyengén látók, vakok számára értelmezni a tapintott dolgokat. 
A kiállítási darabok elkészítésére a bakonyi csillagászok dolgozták ki a tematikát, a Naprendszer bemutatására 3D-s nyomtatással 77, kézbe vehető makettet készítettek, ezek 46 égitestet és izgalmas felszínformákat mutattak be. Mindezt 9 egyedileg készített, kézzel formázott modell egészítette ki. A 86 alkotás mellett 3 valódi meteoritot és a becsapódásuk során képződött „tektitet” is bemutatták. A látásukban korlátozott látogatók a meteoritokat kézbe is vehették, meg is szagolhatták. 

Bár a kiállítás az ép látásúak számára sem volt érdektelen, a legnagyobb élményt a látásfogyatékosoknak és a vakoknak jelentette. Köztük különösen a zalaegerszegi Takács Gábornak, akit már gyermekkorában, még látóként is átlagon felül érdekelt a csillagászat, bújta a világegyetemről, űrkutatásról szóló könyveket, s bár csak egy színházi távcsöve volt, azon át, de saját szemével is bámulta a csillagokat, így százszázalékos vakként is őriz emlékképeket a bolygókról és van fogalma arról, milyen a tejútrendszer. 

– Ha belegondolok, hogy a mostani technikával mi mindent láthatnék, tapasztalhatnék, megszakad a szívem. Ha tanulhattam volna, lehet, hogy nem lennék világhírű csillagász, de biztos, hogy hobbiként magas szinten foglalkoznék vele – fogalmazott Takács Gábor. – Sok tudományos cikket hallgatok így is a témában, figyelem a kutatások eredményeit. Sokat jelent, hogy megtapogathattam, milyen a bolygók felszíne, összehasonlíthattam például a Mars kanyonját a Grand Canyonnal, amit anno még képeken láttam. 15 éves korom előtt, betegség, műtétek, orvosi műhiba miatt elveszítettem a szemem világát, de én legalább láttam a csillagokat, el tudom képzelni a távolságot, a valós méreteket. Értelmezni tudom a Saturnust a gyűrűjével, van fogalmam a meteoritokról. Úgy gondolom, a született vakoknak nehezebb. Azoknak, akik sohasem láttak, nehéz megmagyarázni a fényévnyi távolságot, az univerzum fogalmát, a galaxisok nagyságát. Korábban jártunk a bakonybéli csillagdában, ott megtapasztalhattam, milyen a modern távcső, megtapogathattunk egy szkafandert, a Mars űrszonda másolatát, beülhettünk a vadászrepülő pilótaülésére – ilyen, amikor a látók gondolnak vak embertársaikra. 

– Több intézmény is törekszik kézzelfogható közelségbe hozni értékeit hozzánk, látásfogyatékosokhoz, vakokhoz. Pár éve az olajipari múzeumban az előadás alatt kézbe adták a kőolajbányászat eszközeinek makettjét, a felszínre hozott kőzetdarabok mintáit. Egyéb segítséget is kapunk, a zalaegerszegi termálfürdő például kedvezménnyel adja a belépőket, a Hevesi-színház pedig 10 jegyet biztosít az előadások főpróbájára – tette hozzá Choma Balázs. 

– Az interaktív kiállítások mellett a teátrum jelenti számomra a legnagyobb élményt. Jobb mint a mozi, egy színházi előadás vakon is élvezhető, főleg, ha látó segítő ül mellettünk. Előfordult, hogy előadás alatt folyt a könnyem a nevetéstől – mesélte Takács Gábor. – Jó helyen ülve hallom a lépések neszét, a mozdulatok keltette légáramlatot az arcomon. El tudom képzelni, mi történik a színpadon, úgy érzem, élő része vagyok a darabnak. Sokan mondják, hogy jobb azoknak, akik sohasem láttak, mert nem tudják, mit veszítettek. Igaz, kínzó a veszteség, de legalább tudom, mi fáj, mi hiányzik. Ragaszkodom a fájdalmamhoz! Ha hívnak érzékenyítő foglalkozásokra, mindig nyíltan és őszintén beszélek. Elmondom, milyen mérhetetlenül nagy kincs a látás, és milyen felfoghatatlanul fájdalmas a hiánya – nem véletlenül szól a mondás: „úgy vigyázz rá, mint a szemed világára!” Azon vagyok, hogy felhívjam a figyelmet, mennyire fontos óvni a szemünk fényét, egészségét. 

– Egyre több okosszerkezet képes segíteni, könnyíteni a látásfogyatékosok, vakok boldogulását, sajnos elég drágák, sokaknak megfizethetetlenek. Egyesületünk igyekszik pályázatok útján segédeszközökkel és anyagiakkal is támogatni a rászorulókat. Élenjáró patronálónk a Zalaegerszeg-Göcsej Lions Club, a városi önkormányzat, ezenkívül főleg a tagdíjakból, a nekünk felajánlott adó-egyszázalékokból gazdálkodunk. Öröm – hangsúlyozta az elnök –, hogy egyre többen belátják, milyen fontos a létesítmények, épületek, utak „vakbarát” akadálymentesítése. A készülő bicikliutaknál, felújításoknál már beépítik a látásfogyatékosok közlekedését segítő, talppal és a fehér bottal is érzékelhető taktilis útburkolati jeleket, távirányítóval aktiválható hangos jelzőlámpákat, s a Kosztolányi utcai átépítéseknél is megoldják a közlekedési lámpák hangosítását.