A feltámadás emlékére - Ételszentelést tartottak Hévízen

„Istenünk, az Egyiptomból való kiszabaduláskor azt parancsoltad népednek Mózes szolgád által, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus előképeként bárányt vágjon, és annak vérével kenje meg házának szemöldökfáit, kérünk, áldd meg és szenteld meg ezeket a húseledeleket, amelyeket mi, a te gyermekeid a te dicsőségedre akarunk magunkhoz venni, a mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadásának emlékezetére, aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké” – szólt az egyik könyörgés a reggeli szertartáson. 
 

Kiss László esperes-plébános emlékeztetett: amikor Jézus Krisztus feltámadt, és húsvét este megjelent a tanítványainak, így köszöntötte őket: békesség veletek, ne féljetek! Szerinte ez a mondat a ma viszontagságai közepette is erőt ad. 
 

– Ez az üzenete a húsvétnak: Krisztus feltámadt, békesség legyen az emberek szívében, lelkében – fogalmazott Kiss László. – Szent Pál apostol azt mondja: ha Isten velünk, ki ellenünk. S valóban: ha az Úr bennünk, velünk van, akkor nem kell félnünk, mert Krisztus feltámadt s vár bennünket. 
 

A húsvéti ételszentelés régi egyházi hagyomány. A tojás az újjászületést, a feltámadást jelképezi, a sonka Jézusra, a húsvéti bárányra utal, a kenyér pedig az Oltáriszentséget, Krisztus testét jeleníti meg. A torma annak a keserű salátának a szimbóluma, amelyet Jézus az utolsó vacsorán a tanítványaival elfogyasztott, sorolta Kiss László, aki a húsvétvasárnapi szertartáson előbb megszentelte az étkeket, majd tömjénnel megfüstölte a padok mellé helyezett kosarakat. 
 

Dr. Varga Katalin is elhozta – a hagyományokhoz híven lefedett kosárban – az ünnepi étkeket, s a szertartás után arról beszélt: egészen kicsi gyermekkorától, amióta az eszét tudja, hitük van a családban. Őt az édesanyja titokban kereszteltette meg, s hasonló volt az elsőáldozása is. Mint mondta: akkor megfogadta s meg is tartotta, hogy minden nehézség ellenére az ő gyermekei is részesülnek majd ezekben a szentségekben. „Húsvétban a feltámadás a reményünk, s fontos, hogy könyörögjünk mindennapi ételünkért, italunkért is” – tette hozzá. 
 

A néphit mágikus erőt tulajdonít a megszentelt étkeknek, ezért például korábban a sonka csontját az eresz alá tűzték, hogy az védelmet nyújtson a villámcsapás ellen, vagy kiakasztották a gyümölcsfákra, a bő termés reményében. Az ételmaradékot pedig sokan még ma sem dobják ki: inkább elégetik a kályhában, majd az udvaron elássák.