A zalai terapeuta szerint minden betegség mögött érzelmi, lelki ok is húzódik

- Gyakran keresnek fel olyan emberek, akiknél valamilyen betegséget diagnosztizáltak és a nyugati orvoslással nem történt számukra megfelelő változás. A betegségek mögött fellelhető mögöttes érzelmi, lelki ok, ami azt kiváltja. Nem szívesen nézünk szembe a negatív érzelmeinkkel, hiszen azok fájdalmasak, szomorúak lehetnek. Könnyebb elfojtani, a szőnyeg alá söpörni. Itt kezdődnek a problémák és ebből indul el egy folyamat.

A szervezetünk intelligensebb, mint gondolnánk

- Úgy tudjuk a legkönnyebben ezt elképzelni, hogy van egy jól működő, akadálymentes áramlás bennünk, amit megakaszt valami „gyomorbavágó”, mélyenható külső hatás, és az nem tud önmagától kioldódni, ha azt a szembenézés hiányával kezeljük. Ott keletkezik egy blokk. Ha pedig a rendszer megakad, a szervezetünk van annyira intelligens, hogy elkezd egy saját új rendszert kialakítani. De mi azt a rendszert már nem egészségnek, hanem betegségnek nevezzük.

Az első tünet nem a betegség

- Az ember felismeri, ha valami nem stimmel. Először még általában nincs testi tünet, egyszerűen érzi, hogy már valami nem jó. Kezd elege lenni, esetleg észreveszi, hogy mindig ugyanabba az élethelyzetbe kerül. Idővel pedig megjelennek az első, enyhébb tünetek: kimerültség, rossz alvás, emésztési problémák. Ez már testünk egyfajta jelzése. A komolyabb tünetekkel pedig már orvoshoz fordulunk. Ebben az esetben már mélyen dolgoznak bennünk a lelki okok. Nézzük meg például az autoimmun betegségeket: A szervezetünk elkezd úgy dolgozni, hogy saját magát támadja meg. Ez nemcsak testi, hanem lelki szinten is zajlik egyszerre. Ott kell kezdeni a gyógyulást, miközben testi szinten is foglalkozunk a helyzettel. Volt esetem női szerveket érintő daganattal; ezek mögött többnyire mindig párkapcsolat, női megfelelési kérdések, nőiességgel kapcsolatos problémák állnak.

Ha megtaláltuk a törést, azon dolgozni kell

- A tünetek megjelenése idő.., gyökerük általában egy múltbéli történésnél találhatóak. Egy részünkkel elveszítjük a kapcsolatot és ott „ragad” a múltban. Sajnos könnyű bele süppedni, és sokan nem tudnak abból az állapotból semerre elindulni. Az út egyszerre van kifelé és önmagunk felé. A legfontosabb kérdés ilyenkor az, hogy hol veszítettük el önmagunkat, és hogyan tudunk az állandó védekezés helyett egy biztonságot teremteni magunkban, a világunkban. A hogyanra nincs kész leírás vagy módszer. Mindenkinél olyan technika szükségeltetik, ami számára befogadható, mert ha nem hiszünk a változásban, akkor minden marad a régiben.

El kell kezdenünk jelen lenni a saját életünkben
 

- Sokan csak elszenvedői a saját életüknek. Fontos, hogy ezt felismerjük és elkezdjünk ténylegesen önmagunkkal is foglalkozni. Nemcsak azért, hogy az ember a kapcsolatrendszerét könnyebben tudja kezelni vagy irányítani, hanem hogy saját maga jól legyen a kapcsolataiban. A már meglévő betegségek kapcsán muszáj elkezdenünk feldolgozni a múltbéli sérelmeinket, miközben egyidejűleg elindulunk egy új szemlélet felé is. Figyeljünk a saját igényeinkre is, teremtsünk magunknak én-időt. Ne az élettől vagy a másik embertől várjuk, hogy szórakoztasson minket. Legyünk nyitottak magunkra, ne maradjunk ki a saját életünkből, legyünk részesei annak.