A Jó pásztor – Zalaegerszeg plébánosa

Pehm József 1917-től Zalaegerszegen lett a gimnáziumban hittanár. Nem támogatta a világháborús összeomlással hatalomra került forradalmi kormányt, kiállt a keresztény és nemzeti érdekek védelmében. 1919. februárban a hatóságok „ellenforradalmi izgatás” vádjával letartóztatták, fogdában és házi őrizetben tartották, később kiutasították a városból.

Az 1918 októberi eseményekről – háborús- és társadalmi összeomlás – így írt Emlékirataiban: „Az októberi forradalom megingatta Szent István országának alapjait. A magyar nép nemzeti tragédiának érezte azt, ami történt, s mihelyt magához tért és felocsúdott, megpróbálta, úgy-ahogy tudta, helyreállítani a nemzet rendjét és egészségét.”

Szerkesztője lett a Zalamegye című hetilapnak, tagja lett a hitelszövetkezet igazgatóságának, és püspöke megbízásából a városi képviselőtestületnek.

Mikes János püspök 1919-ben a helyi egyházközség kérésére nevezte ki a zalaegerszegi plébánia élére. A következő huszonöt évben – amíg itt volt plébános – ujjászervezte és elmélyítette a hitéletet. Pehm József sokirányú lelkipásztori és társadalmi tevékenysége mellett értékes irodalmi műveket is alkotott. Újságcikkein, publicisztikai írásain kívül, melyek a Magyar Kultúrában, az Egyházi Lapokban és a Zalamegyei Újságban jelentek meg, jelentős könyve egy félezer oldalas történelmi monográfia Padányi Biró Márton veszprémi püspök életéről és koráról. Széles körű karitatív tevékenységet folytatott. Zalaegerszegen templomot és kolostort építtetett a ferencesek, iskolaközpontot és zárdát a Notre Dame-nővérek számára, emellett Zala megyében püspöki biztosként tizenhat új lelkészséget hozott létre. Egykori káplánja Vecsey József így emlékezett rá: „Mindszenty plébános igen élénk és széleskörű tevékenységet fejtett ki és kitűnően értett ahhoz is, hogy lendületes lelkipásztori és kulturális munkájába a városban működő valamennyi papot bekapcsolja. Hamar észrevettem, hogy a lelkipásztorkodás magasiskolájába kerültem. Nagy hatással volt rám egyénisége, életmódja és hatalmas munkabírása. Ha egy hittani, erkölcsi, jogi vagy más kérdés felmerült, a problémának alaposan utána néztünk és mindig tüzetesen megtárgyalta velünk.”

Tagja volt a megyei és a városi képviselőtestületnek, ő fogta össze és irányította a Zalamegyei Ujság című napilapot. Különösen fontosnak tartotta a katolikus sajtót, aminek köszönhetően hívei kevésbé voltak kitéve a politikai félretájékoztatásnak. 

Emlékirataimban így írt zalaegerszegi feladatairól: „Magam csak lelkipásztor akartam maradni. A politikát szükséges rossznak tartottam a lelkipásztor életében. Sokszor szót emelt a kormány társadalom- és birtokpolitikája, valamint a nemzetiszocialista és a nyilas propaganda ellen. Az 1930-as években a szélsőjobboldali veszély elleni összehangolt védekezés érdekében elvállalta a Teleki Pál-féle pártpolitikától mentes Nemzetpolitikai Szolgálat dél-dunántúli szervezését.

Erre az időre esik 1942 augusztusában lebonyolított névmagyarosítása, ekkor változtatta meg vezetéknevét Pehm-ről Mindszenty-re, így írt erről: „A névváltoztatás nagy gondot okozott. Ötven évig hordtam – úgy érzem becsülettel. Ha ismertek, ezzel ismertek. Most már az új név inkább a fejfámra kell. Legjobb esetben enged Isten tíz évet munkára, ez már naplemente tollnak, szónak... Megtettem. Németországban irtózatos propaganda folyik annak igazolására, hogy hazánkat nevek szerint németek lakják. Egy vezető zalai tisztviselőt felszólítottak neve után: lépjen a Volksbund-ba. Hosszú ideig vívódtam, megviselte a lelkemet. De ha ezt egyszer magyar érdeknek láttam, meg kellett tennem.”

Negyedszázadon keresztül állt a zalaegerszegi plébánia élén. Később is kötődött a városhoz, szívesen gondolt vissza az itt töltött lelkipásztori évekre. Az itt szerzett tapasztalatok alapozták meg és segítették később is, mint veszprémi püspök, majd 1945-i esztergomi érseki kinevezése után, mint a magyar katolikus egyház vezetője. 1945. október 7-én az esztergomi bazilikában mondott beiktatási beszédében így fogalmazott: „Akarok jó pásztor lenni, aki – ha kell – életét adja juhaiért, Egyházáért, hazájáért... Akarok lenni népem lelkiismerete, hivatott ébresztőként kopogtatok lelketek ajtaján, a föltetsző tévelyek ellenében az örök igazságokat közvetítem népemnek és nemzetemnek.” Ilyen szellemiséggel lett jó pásztor, aki vállalta a megpróbáltatást, az üldöztetést és lelkiismerete szerint felszólalt az igazságtalanság ellen. A magyar nemzet számára komoly ajándék volt az ő főpásztori működése, hiszen azt igyekezett segíteni, hogy a 2. világháború utáni nehéz társadalmi, gazdasági, politikai helyzetben megtalálja a magyar társadalom a megfelelő utat a kilábaláshoz. Nem rajta múlt, hogy a kommunista párt teret nyert és kiépítette egypártrendszerét, diktatúráját.