Készülnünk kell a változásra, bemutatták Nagykanizsa klímastratégiáját

Hogy miről van szó? Hát a klímaváltozásról, az ehhez kapcsolódó stratégiát számos nagyvállalat, kis- és középvállalkozás, valamint önkormányzat elkészíttette, köztük Nagykanizsa is. A dél-zalai város klímastratégiáját az IMRO-DDKK Környezetvédelmi Nonprofit Kft. alkotta meg és mostanában igyekszik minél többekkel megismertetni – legutóbb a polgármesteri hivatal dolgozóival.

– A klímastratégia olyan dokumentum, melyen keresztül adott esetben egy város megpróbál jó válaszokat adni a klímaváltozás kihívásaira – bocsátotta előre Musits Róbert, a cég ügyvezetője. – Egy-egy ilyen stratégiában egyrészt azt tekintjük át, hogy milyen lépésekkel lehetne mérsékelni a klímaváltozás negatív hatásait, célokat fogalmazunk meg, másrészt ha már benne vagyunk a megváltoztathatatlanban, akkor azt nézzük meg, hogyan lehet a legoptimálisabban alkalmazkodni a helyzethez. Nem kell kötelezően elkészíttetni a stratégiát, Nagykanizsán egy nyertes pályázat eredményeként, a Klímabarát Települések Országos Szövetsége által ajánlott módszertan alapján született meg a dokumentum. A klímastratégiák – így ez is –  általában három pilléren nyugodnak: az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentésén (mitigáción), az adaptáción (tehát alkalmazkodáson), valamint a szemléletformáláson. Utóbbi nélkül nem létezhet az első kettő sem. S amikor szemléletformálásról beszélünk, akkor nemcsak a lakosságra gondolunk, hanem politikai döntéshozókra, cégvezetőkre is, hiszen ők is sokat tehetnek a klímavédelem érdekében.

Musits Róbert emlékeztetett rá: az Európai Unió a Green Deal-program keretében előírta, hogy a kontinensen 2030-ra 1990-hez képest 55 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, 2050-re pedig klímasemlegessé kell válnia. Utóbbi nem azt jelenti, hogy a kibocsátás nulla, hanem éppen annyi, amennyit a természetes zöldfelületek, például az erdők képesek elnyelni. A dolog pikantériája, hogy 1990-ből nem állnak rendelkezésre települési adatok sem idehaza, sem külföldön – borítékolható, hogy rosszabb volt a helyzet, mint manapság, ezért 1990 helyett 2017-et jelölték ki bázisévként.

– Körülbelül 186 ezer tonnányi most a város szén-dioxid kibocsátása, tehát Nagykanizsa nem annyira okozója a klímaváltozásnak, sokkal inkább elszenvedője. A természetes (tehát nem magántulajdonú) zöldfelületek, erdők, parkok 12 ezer tonnát nyelnek el évente – jelentette ki Musits Róbert, azt is hozzátéve: 2015-ben a megyei kibocsátás 1.050.000 tonna volt. – De igaz ez egész Magyarországra, a világ gázkibocsátásának csupán 0,1 százalékát adjuk mi. A klímaváltozás megállítása tehát nem rajtunk, magyarokon múlik, de mivel sok kicsi sokra megy, nekünk is meg kell tennünk a magunkét. A lakosság számára külön motiváció lehet, hogy ha például kevesebb földgázt, vagy villamos áramot használnak, azzal a költségeik is mérséklődnek.

Musits Róbert jelezte: az ÜHG-kibocsátás tekintetében a dél-zalai város lakossága és ipara nagyjából fej-fej mellett halad. Az ipari kibocsátás aránya 37 százalék, a lakóépületeké pedig 27. Ezek számítanak a dél-zalai városban a legnagyobb kibocsátónak. Az egyéni (azaz személyautós, vagy motoros) közlekedés önmagában több üvegházhatású gázt juttat a levegőbe, mint a tömegközlekedési eszközök együttvéve. A lakossági hulladéklerakás is óriási szennyezőerőt képvisel, Magyarországon ennek az aránya közel 50 százalék, ami magas szám, az uniós direktíva 10 százalék alatti mértéket jelölt ki elérendő célként. Van hát tennivaló bőven. A stratégia készítői Nagykanizsa számára fő célként azt fogalmazták meg, hogy az 2050-re az ország délnyugati kapujaként a környező határon átnyúló térség karbonsemleges ipari, logisztikai szolgáltató központjává, a klímaváltozás elkerülhetetlen következményei ellenére még vonzó, magas életminőséget nyújtó nagyvárossá válik.

De akkor most ejtsünk pár szót a megváltoztathatatlanról is, mire számíthatunk az előttünk álló időszakban?

– 2050-re várhatóan 10-15-tel nő Nagykanizsán a hőségriadós napok száma, aminek komoly egészségügyi kockázatai és következményei lehetnek, különösen a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők, illetve az idősek számára – árulta el a szakember. – Ezen sajnos, változtatni már nem tudunk, olyan intézkedéseket kell hozni, melyek az ő védelmüket szolgálja – gondolok itt a párakapuk felállítására, ásványvíz-osztásra, a klimatizált hipermarketek, közösségi terek megnyitására mindazok előtt, akiknek erre szükségük van. A számítások szerint a fokozott hőterhelés miatt 40 százalékkal nő az elhalálozások száma. Növekedni fog az extrém mennyiségű, rövid idő alatt lehulló csapadék aránya is, amelyek rendkívül száraz időszakokkal váltakoznak, ezért fontos lenne víztározókat építeni a csapadék megőrzésére. E tekintetben érdemes elgondolkodni azon is, hogy a lakóházak udvaraiban mind nagyobb méreteket öltő térkőburkolatok a lehulló csapadékot a semmibe, a csatornahálózatba vezetik el.

Musits Róbert arról is beszélt: laikusként nem gondolnánk, hogy a megváltozott időjárási viszonyokat, a szélviharokat figyelembe kell venni például az elektromos energia-ellátó rendszerek kivitelezésénél is. Ugyanis a tartóoszlopokat ma már arra számítva méretezik, hogy 50 éven belül előfordulhatnak olyan extrém időjárási események, amilyenekre korábban mondjuk, 500 év alatt csak egyszer-kétszer volt példa.

– Nagykanizsa sajátossága a számos szabadtéri rendezvény, a fesztiválok és a szabadidő aktív eltöltése, s ezek mind klímafüggők – tette hozzá végül az ügyvezető. – Ezért ezeket a szükséges óvintézkedések figyelembe vételével kell lebonyolítani. Emellett sajnos, számolnunk kell a Mura gyakoribb vízszint-ingadozásaival is, ami mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt meghatározhatja a város ivóvíz-ellátását. A változásra készülnünk kell.