Ez az eb gyógyítónak született – Ismerd meg Ambrózy Anikót és terápiás kutyáját, Amy-t

A három és fél éves ír szetter, Amy valóban nem hétköznapi. Nemcsak gyönyörű, de érzékeny és finom természetű, aki bárkivel megtalálja a közös hangot. Ahogy a kutyaiskolában is mondták: született gyógyító. De hogyan lesz egy házikedvencből terápiás kutya, s miben tud az embereknek segíteni? Helyi arcok sorozatunkban, többek között ezekről a témákról is beszélgettünk Amy gazdájával, Anikóval.

Hogyan került a családba Amy?

- A gyermekeim sokáig kérleltek, hogy fogadjunk be egy kutyust. Eleinte folyamatosan soroltam nekik az ellenérveket, de később persze meggondoltam magam. Egyrészt, mert kiskoromban én is vágytam háziállatra, másrészt, elég nagynak és felelősségteljesnek éreztem őket a kutyatartáshoz. Ezután már csak a férjemet kellett meggyőzni. Kiderült, hogy imádja az ír szettereket, így nem is volt kérdés mi lesz az eb fajtája. Azonnal fellelkesült, s az összes kifogás, amit addig hajtogatott köddé vált. 

Milyen volt az első találkozás? 

- Amy nem törzskönyves kutya, nincs nagy pedigréje. Az ír szetter nagyon ritka fajta, csak nehezen találtunk tenyésztőt, ahonnan belátható időn belül be lehetett volna fogadni az egyik kicsit. Végül egy család hirdetésére bukkantunk rá. Azt írták, a két fajtatiszta kutyájuknak születtek kölykei, s gyorsan meg is beszéltük a találkozót. Összesen tíz apróság közül választottuk ki – gyakorlatilag találomra – az akkor alig kéthetes kislányt, akit végül nyolchetesen haza is hoztuk. Egy félénk, de kíváncsi és jó természetű ebbel lett gazdagabb a családunk, aki ráadásul nagyon gyorsan cseperedett. Szinte egyik napról a másikra nyakigláb kutyus lett. 

Mikor döntöttetek arról, hogy elviszitek kutyaiskolába?

- Ahogy nőtt, úgy lett egyre elevenebb, mi pedig szerettük volna jó és szófogadó kutyának nevelni. Teljesen kezdőként iratkoztunk be a Balatoni Kutyasuli kölyöktanfolyamára, ahol már az elején azt mondták az oktatók: Amy gyógyítónak született. Nem szerettem volna, ha ez a különleges képessége kárba veszne. Az alapképzés elvégzése után folytattuk a tanulást. Zalaegerszegen indítottak felkészítő képzést a temperamentum vizsgára. Teljes munkaidős állás és család mellett, mondanom sem kell, nem volt egyszerű megoldani az utazást Keszthelyről.

Mi az a temperamentum vizsga?

- Ez a legelső lépés a terápiás kutyává válás felé. Ez a kiképzés egy éves kor alatt nem indul. Összesen tizenhárom összetett feladaton keresztül tesztelik, hogy az állatból semmilyen körülmények között nem váltható ki agresszió, vagy fokozott félelmi reakció, ami később gondot okozhat a terápiás munka során. Amy alaptermészete nagyon jó, nem igazán volt olyan feladat, amiben különösebben formálnom kellett volna. Ha ez a vizsga sikeres, akkor indulhat a terápiás munkára való felkészülés. Eleinte nem igazán tudtam, mit kezdek majd ezzel a kezemben, de nagyon érdekelt a dolog, főleg azért, mert gyógytornászként is folyamatosan emberekkel foglalkozom. Zalaegerszegen le is tettük a terápiás záróvizsgát és hivatalosan is terápiás páros lettünk. Fontos megjegyezni, hogy a terápiás kutya csak a kiképző szerv védelme alatt dolgozhat. Igazolvánnyal jelenhetünk meg, s mindig rajtunk van a logójuk is – ez Amy esetében egy narancssárga kendő.  

Hol és milyen helyzetekben alkalmazható Amy?

- Az állatasszisztált foglalkozásoknál – kis túlzással – csak a fantázia szab határt, annak, hogy milyen szituációkban alkalmazható. Magyarországon ez még újdonságnak számít. A finanszírozás mellett, sok függ az intézmények nyitottságától is, hogy hová jut el egy terápiás páros. Az optimális szituáció, hogy én vagyok a kutya felvezetője, s az a szakember, aki az állatasztisztált foglalkozást igénybe veszi, ki van képezve – amellett, hogy például pedagógus vagy pszichológus – arra, hogy az állat mire használható. Sajnos ezzel nagyon keveset találkozunk, mivel itthon még ez a képzés is csak most terjed a köztudatban. Jelenleg két helyre járok folyamatosan, ahol fix szerződésünk is van: ez a sármelléki Sárgarózsa Idősek Otthona és a zalakomári Gondviselés Háza Aranytölgy Időskorúak Otthona. Ebben a tanévben egy kisegítő iskolában, a keszthelyi Zöldmező Utcai Általános Iskola és EGYMI-ben is tartunk foglalkozásokat, de - többek között - voltunk már hagyományos általános iskolában is élményórákat tartani. 

Hogyan zajlik egy ilyen foglalkozás?

- Nagyjából 40-45 percig tart. Fontos tudni, hogy ezeken az alkalmakon a kutya tényleg dolgozik, s a végére nagyon el tud fáradni. Kontroll alatt van, az ösztöneit is kontrollálnia kell. A kiképző szerv ajánlása szerint heti három alkalomnál többet nem is dolgozhat. Mivel az idősek otthonában én vezetem a foglalkozást, hétről-hétre készülök rá. A kerete, hogy megérkezünk, üdvözöljük a résztvevőket, majd mindenki felveszi a kapcsolatot a kutyával. Van, hogy Amy körbe megy és mindenkinek pacsit ad – ezzel a figyelmüket akarom elnyerni. Ami ezután következik, attól függ, mi az óra témája: szoktunk memóriajátékokat játszani, de az idősek a sorversenyeket is szeretik. A végén mindenki simogatással elköszön a kutyától, de ha még nem fáradt a csoport, akkor kártyán húzhatják ki, hogyan búcsúzzanak. Ezek között a fésüléstől a jutalomfalatig többféle feladat szerepel.

Bizonyára rengeteg szép és megható élményben volt részed.

- Erről sokat tudok mesélni! Az idősotthonokban a mozgásképes, tisztább tudatállapotú idősekkel óriási élmény a foglalkozás, hiszen a kutya által játékra tudjuk őket sarkallni. A demens betegekkel is csodát művel egy eb. Sajnos ezek az emberek már nem feltétlenül tudják magukról, hogy kik ők, vagy hol vannak, mégis szeretgetik, simogatják, ha mutatok nekik egy trükköt, az általam adott adekvát jelekkel végrehajtatják azt a kutyával. Mindig megköszönik, hogy elhoztam Amy-t, s rögtön meg is kérdezik, mikor jövünk vissza – mindez olyan emberektől jön, akik normál esetben már nagyon nehezen, vagy szinte soha nem tudnak összeszedett mondatokban beszélni. Találkoztam olyan bentlakóval is, aki nem a kora miatt került az otthonba. Igazán szívmelengető élmény volt, amikor egy izomsorvadásban szenvedő beteg – akinek már ahhoz sincs ereje, hogy megemelje a kezét – nyúlt a kutya felé, hogy megsimogassa. Szegény elindította a mozdulatot, de a keze erőtlenné vált és leereszkedett, Amy viszont odament és adott bele egy pacsit. 

Ez csodálatos!

- Ő tényleg erre született. Minden emberrel fel akarja venni a kapcsolatot, s erre nem is kell ösztönöznöm, inkább csak kordában tartani, ha a másik idegenkedik tőle. Ez főleg gyerekeknél fordul elő, s ha valaki tényleg nagyon fél, azt tiszteletben tartom. A tapasztalatom szerint, ez az aggodalom általában a foglalkozás vége felé elillan…