Az ökumenikus jelleg erős volt

2022.01.29. 12:00

Visszapillantó az eucharisztikus kongresszusra dr. Beer Miklós nyugalmazott váci püspökkel

Aquinoi Szent Tamás (1225 –1274) ereklyéit 1369. január 28-án, azaz 653 éve ezen a napon helyezték el Toulouse-ban, XIII. Leó pápa 1880-ban minden katolikus tanító tevékenység védőszentjévé tette.

Matyovszky Márta

1782., ismeretlen magyar festő: Szeretetnek eledele (Magyar Nemzeti Galéria)

1782., ismeretlen magyar festő: Szeretetnek eledele (Magyar Nemzeti Galéria)

– A keresztény felekezetek szemszögéből az eucharisztia ugyanazt jelenti? 

 

– Ugyanarra gondolunk. Az eucharisztia görög szó, jelentése: közös hálaadás, hálaadó ünnep. Nálunk katolikusoknál minden szentmisének része, és ugyanez van a reformátusoknál, evangélikusoknál, az úrvacsoránál. Az ortodoxok szent liturgiának nevezik. Az eucharisz – görög szó – jelentése: csodálatos, szép, nagy ajándék. (A karizma szó is innen jön etimológiailag). Egy hívő ember számára Isten ajándékozó szeretete a teremtéssel, a teremtett világban pedig hangsúlyos módon Jézus Krisztus személyében jelenül meg. A teremtő Isten megmutatja magát benne, részese lesz a mi emberi életünknek. Ezt nevezi a teológia megtestesülésként. Testet vesz magára – emberi testet – Mária gyermekeként. Az utolsó vacsorán – ami megfelel történetileg a széder estének – Jézus búcsúzásul a tanítványoknak – és az egyháznak – ezt a csodálatos ajándékát adta, amikor azt mondta: „Vegyétek ezt a kenyeret, mert ez az én testem, igyatok ebből a borból, mert ez az én vérem. Én veletek maradok.” Hangsúlyosan azért az eucharisztiát ehhez az úrvacsorai ajándékhoz kötjük. Mögötte azonban ott van az egész teremtett világ, az életünk minden csodája, a Szentlélek kiárasztása – de mégiscsak ez a fókuszpont. Az utolsó vacsora emlékére – mi katolikusok szentmisének nevezzük – minden alkalommal van áldoztatás. A protestánsok istentiszteletként jönnek össze minden vasárnap, és nem minden alkalommal osztanak úrvacsorát. A mi katolikus misénknek az első része az igeliturgia. A Szent­írásból való felolvasást, annak magyarázatát, a közös imádkozást nálunk katolikusoknál minden misén az Úrfelmutatás és az áldoztatás követi. A protestánsoknál ez csak ünnepi alkalmakkor szokott lenni. II. János Pál pápa mondta azt, hogy az eucharisztia a csúcs és a forrás. A kenyér – a legegyszerűbb étel – és a bor – a nemes ital – elsősorban a közös étkezésre vonatkozik. Mi úgy értelmezzük azonban, hogy ez Jézus keresztáldozatát is megjeleníti. A megtört kenyér, és a kiontott vér: az áldozat. Mi azt a gyakorlatot vettük át, hogy a miséző pap áldozik két szín alatt, és híveknek pedig a szent ostyát adjuk. A két szín alatti áldoztatásnak a megvalósítása nem egyszerű praktikusan. Magam Rómában láttam először, és azt követem, hogy mindenkinek a kezébe adjuk a szent ostyát, és ő maga mártja azt be a kehelybe. Két szín alatt ünneplünk tehát, amint a protestánsok is.

Minden a helyén volt – dr. Beer Miklós püspök Fotók: A szerző

 

– A nemzetközi eucharisztikus kongresszus valamikor civil kezdeményezés volt, amit a katolikus egyház befogadott. 

 

– Egyházunk életében ez egy kedves mellékszál. A hit­élet mindenütt megy szépen, folyamatosan, napról napra – ez a lényeg – négyévenként pedig örülünk egy ilyen találkozónak, mint ami 2021-ben Budapesten zajlott – a pandémia miatt egy évvel csúsztatva. Újnak az ökumenikus jellegét tekinthetjük, eddig a kongresszus katolikus esemény volt. Ez alkalommal az evangélikusok is meghirdették az eucharisztia évet, ami olyan kedves gesztus volt, amit nem lehet eléggé értékelni. Meghívtuk az ortodoxokat is, és itt is volt a konstantinápolyi pátriárka. Ez az ökumenikus jelleg jelentős. Nagyon sok fiatal volt, családok kis gyerekkel, nekik ez nagy családi élmény is lett. Mit jelentett azoknak, akik nem templomba járók, nem vallásosak, más felekezethez tartoznak? Van, aki kedvesen, őszintén azt kérdi, hogy ez egy ilyen katolikus fesztivál volt? Az ő fogalmaik szerint így is megközelíthetjük, de a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus több ennél. Megmutattuk a kultúránkból a résztvevőknek, ami nekünk szép. A hitéleti jelentőség mellett az a szándék is megjelent, hogy a világnak megmutassuk Magyarországot. Sok remek momentum volt. A néptánc, a kórusaink! Gyönyörű volt a Parlament előtt is, a Hősök terén is a mise. Végignézni is bajos volt az összes programot – képzőművészeti kiállítás, külön zenei programok, például a Dohány utcai zsinagógában is volt egy gyönyörű hangverseny. Föl volt díszítve a város. Minden közösségnek szüksége van egy ilyen kiemelkedő ünnepre. Ferenc pápának az volt szinte a bevezető mondata, hogy most elérkeztünk a kongresszus végéhez, lezárul – és kezdődik egy új korszak. Az lényeges, hogy ez mennyire jött át, hogy milyen hatással lesz a mi katolikus életünkre, az egyházközségeinkben, és reményeink szerint az országunk közgondolkodásában. Mindenkinek gratuláltam, a rendőröknek, önkénteseknek, akikkel csak találkoztam. A helyén volt mindenki. 

Kicsit restellem, hogy ennyire a külsőségeket, a dekorativitást exponáltam, mert az igazán nagy élmény 2018 őszén ért: a külsőségektől mentesen zajlott, egyhetes esztergomi teológiai konferencián. Ekkor voltak jelen első alkalommal Erdő Péter bíboros meghívására protestáns egyházi vezetők, az ortodox teológusok, zsidó rabbik. Akik meghallgatták egymást. Ennek óriási jelentősége volt. Közvetlenül az eucharisztikus kongresszus előtt zajlott szimpózium Esztergomban. Az Evangélikus Országos Múzeumban Fabiny Tamás evangélikus püspök hívására úgynevezett úrvacsorai kiállítást nyitottam meg, címe: Szeretetnek eledele. A protestáns, katolikus, ortodox szertartási tárgyak mellett nagyon szép oltárképeket is bemutat. A címadó kép II. Józsefet ábrázolja, aki ott áll egy asztal mellett, ahol egymás mellett ül egy katolikus pápa, egy görögkatolikus, egy református és egy evangélikus lelkész, és mindegyik előtt ott van a kenyér és a bor. II. József azt mondja: „Legyetek békességben egymással, nekem fizessétek meg az adót, ti pedig testvérként szeressétek egymást!” Ugyancsak együtt voltunk meghívottak evangélikus püspöktársammal egy, a Lauder Javne óvodája, iskolája falára került emléktábla avatásakor. Klinda Pál katolikus pap a vészkorszak idején az ott létesített varrodában alkalmazva őket, több mint száz zsidó nő életét mentette meg. Együtt emlékeztünk rá, a műsort adó Lauder- és a Patrona Hungariae-gimnázium tanulóival együtt. Közben akárhányszor jártam a Szent István-bazilika előtti téren, ahol a könyvhét zajlott, messzire nem jutottam, mert minden második lépésnél nyakamba borult valaki. „Jaj, de jó, hogy itt van!” Az ünnepnapokon túl a mindennapokban a tanúságtevő hiteles keresztény élet, a tet­teink kell, hogy megmutassák, hiszünk Isten szeretetében. A pápa gyönyörű gondolata: Eljutni oda, hogy mi magunk is eucharisztiává lehessünk, ajándékok másoknak. A remény ajándéka, az összetartozásé, a kiengesztelődésé, a béke követei. Öröm, hogy itt voltak az üldözött keresztény vezetők: a mianmari érsek, a venezuelai bíboros, a szíriai és az iraki pátriárka, akik az életük kockáztatásával is eljöttek. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában