Interjú Stárics Rolanddal, a Zrínyi-gimnázium tanárával a klímacsúcs eredményeiről

A nagy jelentőségű tanácskozás eredményeiről Stárics Rolandot kérdeztük. A Zrínyi Miklós Gimnázium történelem -földrajz szakos tanára a diákjaival együtt elkötelezett a környezettudatos magatartás népszerűsítése mellett.

- Tanár úr, kérem, értelmezze az egyezmény szövegrészletét abból a szempontból, hogy a vállalásokat mivel lehet elérni: „a jelenlegi évtized végéig a 2010-ben mért mennyiséghez képest 45 százalékkal kell csökkenteni a világ szén-dioxid-kibocsátását ahhoz, hogy 2100-ig a globális felmelegedés mértéke ne haladja meg a 1,5 fokot.” A dokumentum szerint ugyanennek a célnak az eléréséhez az is szükséges, hogy „az évszázad közepéig az egész világ nettó karbonsemlegessé váljon.”

- Gyökeres fordulatra van szükség a világon, mivel a 2015-ös párizsi klímacsúcson megfogalmazott célkitűzésektől egyre távolabb kerülünk. Egyes kutatások szerint a jelenlegi felmelegedési ütemet figyelembe véve a hőmérséklet- emelkedés 2100-ig 2,7 °C lesz az ipari forradalom előtti időkhöz képest, ami csaknem duplája a még biztonságosnak tartott 1,5 °C-os értéknek. Kulcsfontosságú a széntermelés és a metánkibocsátás drasztikus visszaszorítása, továbbá az egyes országcsoportok között feszülő érdekellentétek feloldása és a mielőbbi hatékony cselekvés együttes elindítása.

- A szénkibocsátás megszüntetése, felszámolása helyett (holott az eredeti tervezetben ez szerepelt) csak a csökkentés feltételeinek megteremtésére tesz ígéretet a 197 ország által aláírt egyezmény. A visszalépés mekkora veszélyeket rejt?

- A szén a 18. század közepe óta meghatározó energiahordozó, és számos országban napjainkban is az energiaellátás alapját képezi a széntüzelési hőerőművek útján, így a fejlődő országok által „kicsikart” kompromisszum az ő szempontjukból érthető. Különösen igaz ez, ha a jelenlegi nyugat-európai energiaár-robbanásra és energiaellátási bizonytalanságra gondolunk, amit az atomenergia át nem gondolt háttérbe szorítása mellett pont a széntüzelésű erőművek tömeges bezárása „hívott életre”, mert a kieső és mind növekvő villamosenergia- igényt az alternatív energiatermelési módok nem voltak képesek pótolni.

- A hőmérséklet-emelkedés 1,5-2 °C között tartásakor a laikus számára nem tűnik nagynak a különbség, pedig bizonyára az. Hogyan lehet érzékeltetni a különbséget?

- Minél nagyobb mértékű a globális felmelegedés mértéke, annál inkább visszafordíthatatlan a negatív folyamat, amely a napjainkban ismert ökoszisztéma, növénytermesztési kultúra és életvitel gyökeres megváltozásához vezet. Még pusztítóbb viharokra, erőteljesebb villámárvizekre, tomboló erdőtüzekre, sorozatos hőhullámokra, valamint elhúzódó és drámai aszályos periódusokra kell felkészülnünk Európa-szerte, amit az élelmiszer-ellátási zavarok és a klímamenekültek érkezésének hullámai is tetézni fognak.

- A metán kibocsátásával kapcsolatban biztatóbbak a vállalások, mint a szénkibocsátás esetén. Megvilágítaná nekünk, a metán miért szennyez erőteljesebben, mint a szén?

- A metán a második legjelentősebb üvegházhatású gáz. Az üvegházhatás növekedésének mintegy ötödéért felelős. Természetes és mesterséges úton is kikerülhet a légkörbe. Előbbit a trópusi mocsár- és lápvidékek idézik elő, utóbbit pedig leginkább az intenzív állattartás, a rizstermesztés, a bányászat és a fosszilis energiahordozók elégetése okozza. Növekvő légköri koncentrációja a sarkköri állandóan fagyott altalaj felengedését követő metánkibocsátásokkal is magyarázható.

- Az erdőirtás és a talajerózió ügyében Kína és az USA is kezdeményezően lépett fel. 105 ország alá is írta a visszafordítást célzó közös egyezményt. Ebben a kérdésben hogy áll most a világ? Visszafordítható még a kedvezőtlen folyamat?

- A klímacsúcs egyik legnépszerűbb bejelentése volt a globális erdőállomány 2030- as védelme. Bizakodásra ad okot, hogy az aláírók a világ erdőterületeinek 85%-át birtokolják, és a megállapodáshoz transznacionális vállalatok is csatlakoztak. Jobb lett volna, ha előbb születik meg, mivel 2001 óta 4,3 millió km²-nyi erdőterület, az akkori globális faborítás csaknem 10%-a veszett el.

- Miképp látja, a kiotói és a párizsi egyezményeket felidézve a glasgow-i megállapodás hozott előrelépést?

- Több területen reményt keltő döntések születtek, viszont az összkép számomra felemás és keserédes, mivel a hangzatos szlogenek és a hatásvadász deklarációk ellenére konkrét, világos és azonnali cselekvési ütemterv nem született. A világ vezető politikusai az időnyerésre játszanak, halogatják, átütemezik az égető problémakör megoldásának megindítását. Emellett sajnos hitelességi deficitet és bizalmi szakadékot jelent, hogy a legnagyobb üvegházhatásúgáz- kibocsátók közül Kína, Oroszország és Brazília nem vett részt a konferencián, és a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók érdekeinek megfelelően „puhították” a záródokumentumot.

- A vállalások szimbolikus jellegét nyilván az váltja át valóságos cselekvési programra, ha szankciók kísérik az elmaradást. Lehet ebben bízni? Országokon vagy inkább a gigavállalatokon múlik?

- Több szempontból sem hiszek a globális szankciók erejében. Egyrészt nincs olyan világhatalmi szerv, nemzetek fölötti intézmény, mely fel lenne jogosítva anyagi vagy jogi téren klímavédelmi célzatú büntetések kiszabására. Másrészt a nemzetközi szereplők közötti hatékonyabb együttműködésben komoly cselekvésimozgástér- tartalékot látok. Véleményem szerint a fejlett országok csoportját súlyos erkölcsi felelősség terheli, nem vonhatják ki magukat a globális érdekek érvényesítésének ösztönzéséből. A tehetősebb, zöldtechnológiában és megújuló energetikai innovációkban élenjáró államoknak elő kell segíteniük a fejlődő országok energiaszerkezetében nélkülözhetetlen változásokat technológiatranszferrel, valamint klímabarát vállalásaik anyagi és szaktudásbéli támogatásával. Emellett hiszem, hogy a kitűzött klímacélok megvalósulásának kulcsa a helyi fókuszú akciótervek és összehangolt cselekvési programok megvalósítása, melyek képesek pozitív visszacsatolások útján látványos „klímagyógyításra ”. Ecuador és Costa Rica például vezető szerepet tölt be a sikeres egyéni kezdeményezései révén a természetés az éghajlatvédelemben.

- Az energiahordozók kapcsán kérnék kis összefoglalót: milyenek ma az arányok a fosszilis, az atom- és a megújuló források tekintetében, a fosszilisenergia-tartalékok hogy állnak?

A globális energiamixet 2019- ben is a fosszilis energiahordozók uralták, együttesen mintegy 84%-át adták a globális primerenergia-fogyasztásnak. Az atomenergia 4,3%-ot, a megújuló energiaforrások összessége pedig 11,4%-ot tett ki. Azonban örömteli, hogy az utóbbi években erőteljesen növekszik a zöldenergia-források jelentősége. 2019-ben például – eddig egyedülálló módon – a nap- és a szélenergiához kötődött az új kapacitások többsége. Érdekesség, hogy 2016 óta az OECD-n kívüli országok egy csoportja (pl. Kína, India, Brazília) adja az éves kapacitásbővítések többségét.

- Ma a megállapodásból kitűnik, India és Kína miatt nem lehet kivezetni a szénfelhasználást, ezeknek az országoknak mi lesz a hosszú távú megoldás? – Mindkét ország számára óriási és mind növekvő kihívást jelent, hogy egyszerre kellene az energiaszerkezetét erőteljesen „zöldítenie”, valamint ezzel párhuzamosan növekvő pályán tartania a csillapíthatatlan energiaéhségben szenvedő, világátlaghoz képest jóval gyorsabban bővülő gazdaságát, és eleget tennie a társadalom alacsony és közepes jövedelemszintű rétegei irányából folyamatosan érkező életszínvonal-emelési elvárásoknak. Kína egyébként előrehaladottabb állapotban van az energiaátmenetben Indiához képest, de az energiaszerkezetének kettőssége még mindig szembeötlő. Miközben a világ legnagyobb széntermelője, -importőre és -felhasználója, addig a 2010- es évek eleje óta tudatosan és erőteljesen nyit a megújuló energiaforrások irányába. Ennek köszönhetően a pekingi kormányzat napjainkban a világ legjelentősebb zöldenergia- fejlesztője, -beruházója és -kapacitásbővítője. A világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátójaként célja, hogy 2060- ban karbonsemleges legyen, amivel akár 0,25 °C-kal csökkentheti a globális felmelegedést. Mivel India szegényebb, technológiailag elmaradottabb és gazdasága szénfüggőbb, így ott hosszabb átmenet kell, amíg a klímatudatos szempontok felülírják a fosszilisenergiahordozó- felhasználáshoz fűződő jelenlegi politikai érdekeket.

- A konferenciának helyet adó Glasgow a hírek szerint az egyik legszemetesebb térség. Mit lehet globálisan tudni a szemétkezelés problémáiról?

- A fejlett világ államaiban a fogyasztáscentrikusság miatt ugyan rengeteg – főleg műanyag-, elektronikai és ruházati – hulladék keletkezik, azonban újrahasznosításuk vagy biztonságos elhelyezésük többé-kevésbé megoldott. Természetesen itt vannak kritikus térségek, mint például a tömegturizmus által érintett üdülőközpontok vagy éppen a forgalmas kikötővárosok. A hulladék szervezett gyűjtése, szállítása és kezelése leginkább az afrikai, indiai és latin-amerikai óriásvárosokra, azon belül is a több millió fős nyomornegyedekre jellemző, melyek a betegségek, a járványok és a környezetszennyezés gócpontjai.