Kilencven évvel ezelőtt avatták fel Csány László szobrát Zalaegerszegen

Az események felidézésben Béres Katalin, a Göcseji Múzeum történeti osztályának vezetője, történész-főmuzeológus volt segítségünkre.

– A megyeszékhely meghatározó köztéri alkotása ma is, ám az emlékmű ötletétől a megvalósulásig hosszú, nehézségekkel teli évek teltek el – fogalmazott Béres Katalin.

– A kezdeményezés a századforduló idejére nyúlik vissza. Addigra a kiegyezés utáni szabadelvű kormányzati politika megbukott, az ellenzéki hang megerősödött, a Függetlenségi Párt ért el sikereket, amelynek retorikájára Zalaegerszeg népe fogékony volt. Érthető módon, hiszen a kiegyezés eredményeiből keveset profitált a város és környéke, a fejlődés csak a 19. század vége felé kezdődött meg. A városban 1896-ban nyílt meg a gimnázium, ahová az évben a zalaegerszegi születésű Wlassics Gyula kultuszminiszter nevezte ki Borbély György magyar-latin szakos tanárt. Az erdélyi, unitárius családból származó középiskolai tanár a város értelmiségének meghatározó alakjává vált. Nemcsak tanított, emellett szervezte a kulturális és sportéletet, a társadalmi megmozdulásokat, tucatnyi egyesületben, szervezetben tevékenykedett. Emellett meghatározó szerepet vitt Csány László kultuszának megteremtésében, alakjában a függetlenségért végsőkig kitartó, és az életét is feláldozó hőst akarta láttatni. Ő kezdeményezte a szobor felállítását, hogy méltó módon adózzanak a Szemere-kormány 1849. október 10-én kivégzett közmunka- és közlekedésügyi minisztere emlékének. Az erről szóló felhívása 1904. december 22-én jelent meg a Borbély György által szerkesztett, 1900 októberétől 1917 decemberéig minden csütörtökön megjelenő Magyar Paizs című újságban. Csány László nevét a századfordulóra már kevesen ismerték. Oka az lehetett, hogy nem tartozott a jeles hadvezérek közé, akiket számon tart az utókor, ő a háttérből segítette a szabadságharcban katonai vezetőit, munkája nem volt látványos, de nélkülözhetetlen volta hadi sikerekhez. Így a kiegyezés után nem alakult ki kultusza, mint az aradi vértanúk esetében – magyarázta a történész.

Emlékét csak Zala vármegye igyekezett megőrizni, Budapesten a Kerepesi temetőben elkészítették a síremléket, portréját megfestették a vármegyeháza díszterme számára, emléktábla került zalacsányi szülőházára, de a szoborállítás gondolata mégis magánszemélytől, Borbély Györgytől származott, aki azonban nem élhette meg terve megvalósulását, mert 1930. február 8-án 70 éves korában meghalt.

– Az emlékmű közadakozásból készült el, erre a gyűjtést – idejét, erejét nem kímélve – Borbély György szervezte. Kihasznált minden lehetőséget, gyűjtőíveket, képeslapokat adott ki, estélyeket szervezett, megragadta a jeles napokat, március 15-ét, október 6-át az adománykérésre. Ha elapadt a lendület, akkor a saját pénzéből “nn” néven adakozott hetente 50 fillért, hogy a gyűjtés ne szakadjon meg. Az érkező pénzekről pedig a Magyar Paizsban rendszeresen beszámolt, megnevezve az adakozókat is – említett egy jellemző momentumot Béres Katalin.

A szobor elkészítésére kiírt pályázaton – 1911-ben – a kor népszerű művésze, Istók János nyerte el a megbízást. A bronz főalak gipszmintája 1914-re elkészült, a mellékalakokat kőből kifaragták 1916-ra. A háború azonban a közbeszólt, a bronzot lefoglalták hadi célokra, a pénz meg értékét vesztette. A főalak kiöntéséhez és a felállítás költségeihez újra kellett kezdeni a gyűjtést, ami 1923-ben vett újabb lendületet. Ekkor szállították az elkészült mellékalakokat Zalaegerszegre.

A történet érdekes fejezete, hogy az emlékmű egyik mellékalakja, a követ gördítő meztelen férfi szobrát a tanácsköztársaság idején a Parlament előtt állították fel, mint a Munka szobrát. Köszönhetően annak, hogy a tanácskormány vezetője, Garbai Sándor ellátogatott Istók János műtermébe, ahol meglátta az új világ építéséhez követ mozdító férfialakot, és azonnal megszületett a döntés, a szobor az Országház előtt a néppel együtt ünnepeli május 1-ét.

– A háború után Borbély György okulva a pénz romlásából már rezet és bronzot is gyűjtött Wlassics Gyula – most Ady Endre – utcai családi háza udvarán. Sikerült is a főalak kiöntéséhez szert tenni 15 mázsa anyagra, amit 1928 elején Budapestre szállítottak. Felcsillant a remény, hogy talán már október 10-én felavatható lesz a szobor, de újabb késedelem miatt a főalak a következő esztendőben készült el. Júliusban a MÁV ingyen szállította az egykori közlekedési miniszter szobrát Zalaegerszegre, és került Sipos Dezső kőfaragó udvarára, ahol a mellékalakok már évek óta várakoztak – folytatta Béres Katalin.

A talapzat és a felállítás költségei azonban még mindig hiányoztak, de a polgárokat már nem lehetett további adakozásra rávenni, ezért a költségeket a város és vármegye vállalta át, ám ez újabb két év késedelmet eredményezett.

A nehézségek sora után már csak apró döccenőt jelentett az avatásig vezető úton, hogy Pehm József plébános a katolikus egyesületek, a szülők és a pedagógusok nevében tiltakozott a követ görgető munkás meztelensége ellen. Követelte, hogy valami módon öltöztessék fel, de ennek a kérésnek Czobor Mátyás polgármester nem tett eleget, mert nem kívánt további huzavonát, és nem akart nevetségessé sem válni.

Így érkezett el 1931. október 11-e, amikor megtörtént az emlékmű felavatása.

Az erre tervezett országos jelentőségű ünnepséget a világválság helyi, illetve vármegyei rendezvénnyé apasztotta. A szoborbizottság elnöke, Bosnyák Géza ünnepi beszédét követően a város népe a temetőbe vonult és felavatták Borbély György síremlékét is, rajta az Istók János által készített domborművű portréjával. Ugyanilyen plakett díszíti a Csány-emlékmű talapzatának hátoldalát is “Borbély György, a Csány-kultusz apostola” felirattal.