A 900 éves Miháld értékei jó kezekben vannak

– Már egészen kis gyerekként szerettem az idősek társaságát, főleg toll- és kukoricafosztásra jártunk, ahol repkedtek a sztorik Miháld régmúltjáról – mesélte Hári Gábor, akivel második otthonában, a könyvtárban beszélgettünk. – A nótázás és az apró-cseprő napi dolgok mellett a századelő érdekességei is gyakran előkerültek. Ezt az asszonyok is tudták, ezért amikor pikánsabb dolgokhoz értek, mindig csitították egymást, mert látták, hogy tátva maradt a szám – ez azt jelentette, hogy igen figyeltem. Persze a csínytevésre is maradt időnk: volt, hogy a fiúk műanyag kígyót rejtettek a toll közé. Amikor valamelyik asszony a pihék közt rámarkolt a műhüllőre, volt ám sikítozás.

A következő pillanatban, amikor szeretett falujáról beszélt, könnyek gyűltek a szemébe. Bárhol járt a világban, ha hazaért, megdobbant a szíve. Aztán sorolta: Miháldon született, oda járt általános iskolába, a templomban keresztelték meg, ott volt elsőáldozó, bérmálkozott, sőt a boldogító igent is ezen a településen mondta ki, a felesége szintén helybeli. Nála igazabb és szerényebb lokálpatrióta nincs, szerinte nem tett különösebbet, csak végezte a dolgát, mint mindenki más. Ez azonban nincs teljesen így. A nagykanizsai Landler-gimnáziumban (ma Batthyány) tett érettségit követően tovább kutatta települése sorsát. A főiskolára kerülve rövid dolgozatot írt Miháld történetéről, ám az akkori konzulense javaslatára diplomamunka kerekedett a visszaemlékezésből. Azért, hogy minél pontosabb képet kaphasson szülőföldjéről, helytörténésszé lett, kutakodott, kollégákkal beszélt és Kaposvárra s Zalaegerszegre járt levéltárba.

Miháld első írásos említése 1121-ből származik, amire kutatása során a mostani Veszprém megyei almádi monostor apátság és bencés kolostor alapítólevelében bukkant rá. A község a belső-somogyi dombság keleti részét alkotó Miháld-Zákány halomvidéken, a Nagyfolyás patak völgyében helyezkedik el. Már az Árpád-házi királyok alatt közigazgatási szempontból fontos terület volt, koronauradalom, mely a királyné udvartartási költségeinek fedezésére szolgált. Egyházilag is külön terület volt, az úgynevezett segösdi főesperesség, melyről már 1240-ből vannak adatok. Az évszázadok alatt végig lakták a települést, melynek a feljegyzések alapján a 18. század elején fatemploma volt, mellette harangláb egy haranggal, amit a kanizsai ferencesek gondoztak.

– A mai, Szent Kereszt felmagasztalása templomot Inkey Gáspár építtette 1760-ban – folytatta a helytörténész. – A faluban élő monda szerint Inkeyt a lovai elragadták, s hintója egy hársfának ütközve állt meg. Hálából azon a helyen az életét megmentő fából keresztet ácsoltatott. Később pedig templomot építtetett fölé, s a főoltár mögötti kereszt ki is hajtott, mivel a felhasznált fa gyökeres volt. Inkey Gáspár címere a templom bejárati ajtaja felett ma is látható. Az említett évben a főhajó készült el, majd 1835-ben két oldalhajót építettek hozzá. Kétségtelenül legfontosabb építészeti örökségünk a templom, a több mint 100 éves gesztenyefákkal. Azonban a korabeli feljegyzésekből az is kiderült, nem Isten háza a legrégebbi épületünk, hanem az ezzel szemben lévő egykori papi pince, ebből irányíthatták a templom építését. Azóta az egyik helyi borász felújította, így újra tündököl a központban.

Hári Gábor nem állt meg a történeti kutatásoknál, szeretett volna fényt deríteni a kulturális élet sokszínűségére is. Különös tekintettel a közoktatásra, mely ezen a területen római katolikus vallástanítással indult. Miháldon az 1770-es iskolalátogatási jegyzőkönyv bizonyítja, hogy az Inkey család odafigyelt az analfabetizmus felszámolására. Utóbbi dokumentumban feljegyezték azt is, miért nem mentek el a gyerekek az oktatásra. Sokak olyan indokkal maradtak távol, hogy népes családban nevelkedtek, egyesek elfelejtettek iskolába menni, vagy a szülők nem kényszerítették őket, míg mások az otthoni munka­végzés miatt nem tanulhattak.

A 900 éves jubileumra kivételes tárlattal készültek, mely különféle változatos tablókon mutatja be Miháld történelmét, így téve élővé a mai generáció számára. Sőt, Hári Gábor a településen élők összefogását dicsérve elmondta: az évforduló kapcsán minden miháldi egy emberként segített, az önkormányzat támogatása mellett néhányan a régi fotóalbumokat, újságokat (köztük a Zalai Hírlapot) s korábbi használati tárgyat adtak át. A faluban néhány éve működő Gasztro Klub, élén Illésné Farkas Katalin vezetővel, összefogta a társaságot, köszönhetően nekik is kivételes és rendkívül változatos anyag született, mely bárhol megállná a helyét.