Bajcsa vonzása a természet közelsége

Ezzel, a Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című művéből származó idézettel kezdődik a bajcsai templom bejárata mellett lévő márványtábla szövege, amelyet Bajcsa várában a török hódítók ellen harcoló és életüket áldozó magyar, horvát és stájer katonák emlékére állítottak. Az 1578-ban épült erősség létrejöttét Stájerország finanszírozta. A vár holléte feledésbe merült, mígnem az 1980-as években a vár területétől északra homokbányát nyitottak. 1994-ben bányaművelés elérte a vár északi – a felszínen nem látható szélét, és a homokfal felett téglafalakba ütköztek a munkagépek. „Az előkerült maradványoknál végzett leletmentés után a vár feltárását 1995-ben megkezdtük” írta az ásatást irányító dr. Vándor László, a megyei múzeum igazgatója, az 1995-től 2001-ig tartó feltárás irányítója.

Mielőtt a vár, illetve Bajcsa történetének részleteivel foglalkoznánk, vendéglátóink, – Balogh László Nagykanizsa polgármestere, Tóth Nándor a városrész önkormányzati képviselője és Marczin Jenőné, Gyöngyi a helyi a nyugdíjas klub, ezen belül a Rezedák Hagyományőrző Dalkör vezetője – a „Mert az Ön faluja is rajta van térképen!” turisztikai sorozatunkban büszkén mutatják meg a vár emlékét is őrző templomot, amelyet 1997-ben építettek közösségi összefogással. Az ízléses belső tereket, s a berendezéseket érdemes megszemlélni, nem utolsósorban, a Závory Zoltán készítette főoltár-freskót, amely a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolja a magyar szentek társaságában, továbbá Hertai Mária tűzzománc stáció sorozatát, nem utolsó sorban idős Mohai Attila üvegablakait. A templom őrzi a 75 évesen elhunyt Ódor Imre szepetneki kanonok, esperes-plébános emlékét is, aki mindent elkövetett azért, hogy Bajcsának önálló temploma legyen, s amit a szombathelyi püspökség segítségével sikerült megvalósítani.

– Erős közösség az, ahol templom is épül – véli Balogh László, majd így folytatja: – Polgármesterként hadd lelkesedjek Bajcsáért, hiszen a „bajcsaiság” létező fogalom, fellehető az a közösségi érzés, ami csak erre a kis falura jellemző, s mindig megérint, amikor itt vagyok. A 707 lakosú településen van mire rácsodálkozni. Bajcsa 8,8 kilométerre van Kanizsa központjától, s nagyon jó végig futni is ezt a távot, amit korábban én is sokszor megtettem. Közben felfedezhetők olyan létesítmények, amelyekre, büszkék lehetnek az itt lakók. Például, kevés falunak van repülőtere, a kanizsai repülőtér pedig erre van, de említhetem a Zalaerdő országos hírű csemetekertjét, ahol helyiek is dolgoznak, s felkereshetők a Mórichelyi halastavak is. Erre mindent összefog a természetközeliség, a páratlan madárvilág, itt van például a bajcsai rétisasok fészkelőhelye, de felemlegethetjük a vadászházat is, ahol sok helyi rendezvényünkre kerül sor. Bajcsa nagyon alkalmas arra, hogy a fiatalok itt telepedjenek le, s megakasszák a falvak elöregedésének folyamatát. Két faluval odébb, Murakeresztúron már tervezik a Murára a közúti hidat, amellyel még közelebb kerülünk Horvátországhoz. Kapronca, amely megyeközpont, jelenleg 70 kilométerre van tőlünk, a híddal ez a távolság mindössze 35 kilométerre rövidül. A közelben van a Mura-Dráva összefolyása, amely további, turistákat vonzó, csodálatos kirándulóhely. De még egyszer hangsúlyozom: Bajcsának az önmaga természetközelisége az igazi vonzása, amit természetesen erősítenek a turisztikai látnivalók, hiszen Bajcsa önmagában is a történelem által megerősített hely.

Tóth Nándorral a határban felkeressük a homokbányát, ahol a vár állt. A közeli török veszedelem láttán a belső ausztriai országok 1577-ben egy új határvédelmi koncepciót dolgoztak ki, melynek középpontja Bajcsavár lett. Az építkezés 1578. szeptember 8-án kezdődött el, s 1578 szeptemberében a bajcsai várat félig késznek mondták. Már ekkor jelentkeztek azok a problémák, melyek végül is Bajcsa számára végzetesnek bizonyultak, a homokra való építkezés következtében a „kaputól az északi rondelláig az árok beomlott”. Az építkezés novemberben sem volt befejezve, ennek ellenére november 9-én a várat átadták a főkapitánnyá kinevezett Zrínyi Györgynek, aki egyre inkább sürgette a főerőd áthelyezését Bajcsavárról Keresztúrra. 1589-ben Károly főherceg kijelentette, hogy Bajcsavár tovább nem állhat, hadinép nem tud benne állomásozni. Az erődítmény történetéről a legtöbb írásos forrás a stájerországi országos levéltárban található Grácban. Ettől függetlenül, ezen a helyen történt az eddigi legnagyobb szisztematikus ásatás, eredménye az egész Kárpát-medencében kiegészíti és bővíti a 16. század jelentékeny határerődítményeiről való tudását, fogalmaznak az értékelő tanulmányokban. A homokbányánál egyelőre semmi nem jelzi, hogy itt valamikor vár állt. Az ott dolgozók elmondták, hogy néha érkeznek ide turisták, akik a várat keresik.

Bajcsa neve a vár építés óta ismert, előtte egy Árpád-kori falu volt erre és a ma már mosolyra fakasztó nevű Anyádwalaga, amely a Kanizsai uradalom 1493-as urbáriumában szerepelt, s 1566-ra elpusztult. (Vándor László szerint, a falu neve Venéce volt, amit az összeíró, alias, azaz másként A… írt.) 1579-ben Erdődy Tamás és Zrínyi György itt győzte le Ali pasát. A kis település 1744-ben Bajcsapuszta néven került Batthyány Lajos nádor birtokába, aki 1761-ben horvát telepeseket hozatott a gazdaságába, akik 1910-re elmagyarosodtak. Ekkor 503 lakosa volt a falunak, amit 1981-ben csatoltak Nagykanizsához.

– Sajnos a horvát nyelvet kevesen beszélik a faluban, én is csak annyit tudok, amit a szülőktől tanultam – mondja Marczin Jenőné, Gyöngyi a Rezedák dalkör vezetője, aki társaival nagy sikert ért el az év elején. – Az Aranypáva Népzenei Gála minősítésén elnyertük az Aranypáva Nagydíjat. A tíz éves jubileumunkat az idén ünnepeljük a HMSK-ban, s ezen vagy húsz együttes vesz részt. A nyugdíjas klubunk húsz fővel alakult mára 45-en vagyunk – újságolja. A kultúrházban, a nagyterem falán hosszan darts táblák sorakoznak, a darts klub vezetője Parély József a szép pályától függetlenül sajnálkozik:

– A koronavírus járvány tönkretette a csapatunkat. Még néhányan bemegyünk edzeni Kanizsára, de ide egyelőre onnét nem jön ki senki. Pedig az utolsó versenyünknél tele volt a nagyterem – emlékezik.

A Zalaerdő bajcsai csemetekertjében Kis Gáspár Levente kertművelési ágazatvezető mutatja meg a több mint hatvan hektáros növénykert egy részét, s megemlíti, hogy a kertészetben dolgozók többsége bajcsai. Megtudjuk, évente átlagosan 10-15 millió kiültetésre alkalmas csemetét termelnek, melynek nagy része saját felhasználásra, a többi belföldi és exportértékesítésre kerül. A bajcsai csemetékkel messze viszik a falu hírét, hiszen ez a csemetekert az ország vezető csemetekertjei közé tartozik.

– A szomszédos Kiskanizsán élek, de Bajcsa 2010 óta a körzetembe tartozik. Szeretem Bajcsát, mert szép, takaros falu, jó itt élni, s amíg a kocsma és bolt megél, addig nincs nagy baj. Sajnos az óvoda és a focicsapat megszűnt, a sportöltözőben kerékpáros pihenőt szeretnénk létesíteni, egyre több turista jön. A murakeresztúri híd elkészültével megváltozik erre a világ. Kanizsa és Kapronca között jó a kapcsolat, tőlünk, mintegy 25 kilométerre kerül például a híres Podravka étel ízesítő, a kapcsolatink felerősödnek. Kiszélesedik a kerékpáros, s egyéb turizmus, s az agglomeráció vonzása felerősödik. Hiszem, hogy hamarosan újra nyitjuk az óvodát, s lesz elég fiatal a focihoz is – bízik a jövőben Tóth Nándor.