Zalából egyedüliként a Kis utcai intézmény kapta meg az Állatbarát Óvoda címet

Az Állatvédelem gyerekeknek nevű online szerkesztőség az Állatorvostudományi Egyetem szakmai támogatásával írta ki idén tavasszal pályázatát a magyarországi óvodák részére. Azok jelentkezését várták, akik sokat tesznek az állatvédelemért, s igyekeznek beépíteni mindennapjaikba a felelős állattartásra való nevelést. Összesen 81 pályamű érkezett, ebből négyen kapták meg az Év Állatvédő Óvodája címet. A szakmai zsűri – látva a színvonalas munkát – valamennyi pályázó intézménynek egy évre szóló Állatbarát Óvoda címet adott. A zalaegerszegiek Zalából egyetlenként kapták meg ezt a kitüntetést. Nem volt sok idő felkészülni, ám megérte, mondják az óvodapedagógusok.

– Tavaly óta Zöld óvoda vagyunk, illetve mindig fontos szerepet kapott nálunk a környezetvédelem, ez nevelési programunk egyik fő része – avat be a részletekbe Horváth­né Ambrus Marianna intézményvezető. – Évek óta jönnek hozzánk kutyaterápiás foglalkozást tartani, emellett például gyöngybaglyokat figyeltünk meg, többször madárgyűrűzésen vettünk részt. Tavaly szerettünk volna pályázni a Madárbarát óvoda címre, de sajnos a pandémia miatt nem tudtuk megtartani a közös programokat. Aztán idén kollégáim felfigyeltek erre a kiírásra, így pályáztunk. Jelenleg 260 kisgyerek jár hozzánk 11 csoportban. Mind­egyikük részt vesz a Zöld óvoda programban, és sok csoportban előtérbe helyezzük a szelektív hulladékgyűjtést, a száraz­elemgyűjtést, a növények gondozása mindennapos feladat.

Látjuk magunk körül, nagy problémák vannak, így egész kicsi korban kell elkezdeni arra nevelni a gyerekeket, hogy vigyázzanak Földünkre. Nem titkolt cél, hogy ezzel a szülők szemléletét is formáljuk.

A Kis utcai óvodában a Micimackó csoport különleges helyzetben van, ugyanis a rájuk vigyázó óvó nénik kiemelten foglalkoznak a Zöld Fal programmal, évente pedig egyhetes, kihelyezett Erdei Óvodába járnak, mondta Illésné Szekeres Eleonóra és Sárközi Tiborné óvodapedagógus.

– Tíz éve kezdtük el gyűjteni az elemeket, majd szülői kapcsolat révén indultak az állatasszisztált foglalkozások, amit a többi csoport fokozatosan átvett. Mindennapjainkban nagy szerepet kapnak a természetvédelmi világnapok, az év­körhöz kapcsolódó hagyományok. Igyekszünk minden hetünket egy-egy környezettel kapcsolatos téma köré csoportosítani, ahhoz társítunk mesét, verset, mondókát, illetve vizuális tevékenységeket. Így épül be a gyerekek mindennapjaiba a madáretetés, a növények öntözése. Másik fontos dolog, hogy figyelmeztetik egymást a helyes viselkedésre, azaz nem törik le a faágat, nem szemetelnek, nem szedik le az útszéli virágot.

– Milyen feltételeknek kellett megfelelni a mostani cím elnyeréséhez?

– Bemutattuk az intézmény­ben folyó tevékenységet, amit az állatvédelemmel kapcsolatban végzünk. Szerencsére az elmúlt években számtalan rendezvényünk volt, így nagyon sok fényképes dokumentációt és videót tudtunk csatolni. Ez a cím egy évre szól, jövőre újra jelentkezünk. A pályázatot kiírók segédanyagot biztosítanak számunkra, az online szerkesztőség digitális foglalkoztató füzetet küld, s részt vehetünk egy pár órás állatvédelmi képzésen. Ez konkrétabb kapaszkodót ad, és még jobban fel tudunk készülni a következő pályázatra.

– A szülőkön észrevehető az Önök által a kisgyermekekben elindított érzékenyítés?

– Igen, vannak látható jelei tevékenységünknek – veszi vissza a szót az intézményvezető. – Egy anyuka nemrég mesélte, hogy hétvégén a családnak el kellett mennie az Azá­leás-völgybe. Az előző héten ugyanis az Erdei Óvoda egyik programja volt ez a séta. A kislány kérte a szülőket, ugyan­azon az útvonalon, odafigyelve a növényekre járják végig az ösvényt, s mindenre emlékezett, amit a pedagógusok mondtak neki. Tehát van visszajelzés arról, hogy a szülőknek közvetítik az üzenetet. A felnőtteket igyekszünk mindig bevonni aktuális feladatainkba, például az állat­eledel-gyűjtésbe, így ősztől tavaszig megoldott nálunk a madarak táplálása. Emellett karácsonyra a Bogáncs menhelyet és egy másik szervezetet támogatunk. Ilyenkor több mázsa kutyatápot, meleg takarót hoznak. Ezzel elérjük, hogy évente legalább egy napon figyeljenek az állatokra. A gyerekek tényleg mindent magukba szívnak, csak a jóra kell tanítani őket, s később a társadalom felelősségteljes tagjai lesznek. Annak csak örülünk, ha ezt a szemlélelet továbbviszik az iskolákba és később felnőtt életükbe. Az óvónők elmondása szerint a kicsik érzékenyek mindenre, és nagyon nyitott szívűek, befogadók. Ők már most többet tudnak néha idősebb társaiknál az állat- és környezetszeretetről. Legyen szó sérült madár mentéséről, az elszaporodó méhek befogásáról vagy a vendégségbe érkező kutyusok körberajongásáról, egy biztos, gondosan vigyáznak egymásra és a körülöttük lévő világra.