Frissen Zalából

2021.06.27. 11:30

Több év alatt sikerült helyreállítani a Pannonia halknak nevezett modelljét, a T5H-t

Legendás magyar motorok mini múzeumának is lehet tekinteni Poldauf Róbert gyűjteményét, amelynek darabjaiból már többet bemutattunk lapunk hasábjain. Ezúttal a Pannonia T5H jelzésű kerül sorra.

Arany Gábor

Poldauf Róbert a korhoz illő motorosöltözetben: hosszú bőrkabát és alu bukósisak

Már fiatalon megfertőzte Poldauf Róbertet a motorozás szenvedélye, még alig lépett a húszas éveibe, amikor először találkozott a Pannoniával, és azonnal beleszeretett.

– Motorostalálkozón jártam 1998-ban Polgárdiban, ahová Honda CB 450-essel mentem, ott volt módom kipróbálni egy 250-es Pannoniát. A barátaim kérték el tőlem a Hondát, hogy azzal mennének fürdeni a Balatonra. Én meg cserébe a Pannoniát kértem el, hogy ott a faluban kipróbáljam. Olyan élvezetet jelentett, hogy mire visszaértem, tudtam, ilyen kell nekem – idézte fel a meghatározó pillanatot, de a beteljesülésre majdnem húsz évet kellett várnia, mert 2016 novemberében sikerült megvenni a külsejében meglehetősen viseltes, bukókerettel és az első sárvédőre szerelt kiegészítő lámpával tuningolt Pannonia T5H-t Balatonbogláron. Ezzel többéves munka kezdődött el. Az 1970-ben gyártott kétkerekű eredetileg krómozott, de az évtizedek alatt rozsdaette alkatrészei – kipufogók, felnik, küllők – teljes felújítás után újszerű állapotba kerültek. A típusra jellemző festett blokk is „szalonkülsőt” kapott, majd következett a teljes újrafényezés az utolsó vasig. Természetesen nem maradhatott el a motor és az erőátvitel teljes szétbontása a legapróbb csavarig, aztán elkezdődött a szisztematikus, szinte sziszifuszi helyreállítás.

Poldauf Róbert a korhoz illő motorosöltözetben: hosszú bőrkabát és alu bukósisak

– A váltó nem működött, rozsda lepte és homok, föld volt benne, ebből kellett működő szerkezetet összerakni, és végül a fémtisztára fújást követő porfestéssel kapta vissza gyári új külsejét is a blokk – magyarázta Poldauf Róbert.

A 16 lovas erőforrás beindítást megnehezítette, hogy a berúgópedál fogaskoszorújáról hiányzott egy fog, amit a korábbi tulajdonos le is köszörült, eltüntetve a csorbát, így aztán csak többszöri próbálkozás után derült ki a hiba oka.

Mindent újra kellett krómoztatni, festeni

Mint az imponáló türelmű 42 éves motorrestaurátor elárulta, az eredeti állapottól annyiban azért eltért, hogy tirisztoros gyújtást kapott a 247 köbcentis, öntöttvas hengerrel, alumínium hengerfejjel szerelt kétütemű motor, de a gyári szerkezet is megvan, így bármikor visszaépíthető.

A negyed liter 16 lóerőt termel Fotók: A szerző

– Ez a megoldás a biztosabb gyújtás mellett azért is előnyösebb, mert 12 voltos, ily módon akár halogénizzót is lehetne használni, ami sokkal jobb fényt ad az eredeti, 6 voltos égőhöz képest – emelte ki Poldauf Róbert, és azt is elárulta, szeretné az „istállót” újabb magyar motorral bővíteni. A kiszemelt szépség, egy Tünde robogó. A 175 köbcentis, kétütemű erőforrással szerelt, két személyt szállítani képes, modern stílusú típusból alig 1960–61-ben 2500 darab készült, így igazi ritkaságnak számítanak a fennmaradt példányai. Ha sikerül hozzájutnia, a Tündével is megismertetjük olvasóinkat.

Felújítás előtt, viharverten

A Csepel Motorkerékpárgyár 1953-ban mutatta be első Pannoniáját, az utolsó, a 689 039. darab 1975. október 24-én gördült le a szalagról. Máig tartó népszerűsége annak köszönhető, hogy az autóhiányos időkben sokak számára ez volt az egyetlen megfizethető motoros közlekedési eszköz.

A végsebesség 115, a tartós utazótempó legfeljebb 80-90 km/óra

A legelső Pannonia, a TL 1954 végén került sorozatgyártásba. A típusnév azt jelentette: teleszkópvilla elöl, lengővilla hátul. A motorizáció iránti igényt jelzi, hogy 1955-ben a belkereskedelem 36 ezer motorkerékpárt és robogót kért. A Csepelen készített 13 390 motorból 6747 ment exportra. Az év végén megjelentek az első hírek a Pannonia TLT-ről. A plusz T betű a tokozott láncburára utalt. A láncot védő lemezborítás a lengőkarral együtt önhordó szerkezet volt. Később a TLF már a fejlesztett modellt jelezte, a TLD a főtengelydinamóról árulkodott, a TLB nevet pedig a burkolt modell kapta. Ezt követte 1960-tól a T1, majd az 1964-ben bemutatott T5 nevű alaptípus, amiben a motor műszakilag szinte változatlan maradt a T1-hez képest. A korszerűsítésnek lökést adott a kéthengeres P20 gyártásának előkészítése. Az ott használt új alkatrészek egy részét a T5-re épülő típusba is beépíttették, így jött létre 1967-ben a P10. Ez új szívászajtompítót és módosított, halkabb működést eredményező kipufogót kapott. Ezekkel aztán később a T5-ösöket is felszerelték, így született a T5H, a H-val utalva a csendesebb üzemre. A T5 a csepeli termelés leállításáig gyártásban maradt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában