Évadnyitó agarászatot és hagyományőrző vadásznapot tartottak Mihályfán

A jelzők igazságtartalmáról sokan meggyőződhettek szombaton Mihályfán, ahol évadnyitó agarászatot és hagyományőrző vadásznapot tartottak, a program leglátványosabb része a késő délutáni műnyulas futtatás volt.

Az Országos Agarász Egyesület idehaza az egyik legrégebbi civil szervezet, 1835-ben alapították, s 1948-as működéséig voltaképpen ugyanaz volt a feladata, mint napjainkban: a magyar agár mint vadászfajta fenntartása, megőrzése, mondja Keresztes János, az 1991-ben újraalakított szakmai közösség elnöke.

– Az 1800-as években attól féltek, hogy a túlzott anglománia miatt eltűnik ez a szikár, hosszútávfutó, kimondottam a magyar rögre való fajta – fogalmaz a szervezet vezetője. – Manapság is ez a tét, mivel az agaras vadászatot betiltották, ezért a 60-as évek végétől kiállításra, bemutatókra tenyésztették a fajtát, így ezek a kutyák generációk alatt elvesztették a vadászösztöneiket.

Az OAE génmegőrző programjában azonban összegyűjtötte a Kárpát-medencében élő típusos régi agarakat, annak érdekében, hogy rögzítse a fajtát. Kedvező változás, hogy a 2015-ben megszavazott új vadászati törtvény legalizálta az agaras vadászatot, az egyesület tagjai pedig abban bíznak, hogy az idei vadászati világkiállításra a végrehajtási rendelet is elkészül hozzá. A magyarországi esemény jó apropó lesz arra is, hogy minél többen megismerjék ezt a faját.

– Kotorékvadászatra kiváló, és vadkárelhárításra is lehet használni az agarat – sorol néhány kedvező tulajdonságot Keresztes János. – Tudjuk, rendkívüli módon terjed a sakál és a róka, ezek, ha elszaporodnak egy területen, képesek tönkretenni az apróvad-gazdálkodást. Az agár ezeket az állatokat ott is villámgyorsan elfogja, ahol nem lehet kilőni a kártékony ragadozókat, amelyek gyakran betegséget terjesztenek.

Az agár emellett remek például a szelekciós nyúlvadászatban, hiszen mindig a leg­gyengébbet fogja meg. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek miatt éltetnünk kell ezt a fajtát, teszi hozzá az elnök, majd megjegyzi, körbemutatva:

– Rendkívül kellemes társ, csendes, nyugodt, könnyen alkalmazkodik. Ha most itt például mudik és pulik lennének, nem tudnánk beszélgetni a hangos ugatástól. És nem árt tisztában lenni azzal, hogy ezek az állatok több mint 15 ezer éve vannak az ember mellett, és vélhetően többet tudnak rólunk, mint mi róluk – szögezi le Keresztes János.